Ma egy érdekes kifejezés hagyta el a számat egy beszélgetésen: Az ember képes megtanulni tudatlan tudatossággal élni.

A tudatosság remek dolog, de amikor tudatosak vagyunk, benne vagyunk a pillanatban, és tudatos elménket is dolgoztatjuk ennek érdekében, az egyszerűen fárasztó tud lenni.

A tudatos elménk kapacitása és sebessége eltörpül a tudatalattihoz képest. Egy a millióhoz az arány vagy még ennél is rosszabb.

A tudatos elme, bár tud dönteni, mégis csak egyetlen egy dolgot tud az elme vetítővásznán tartani. Vagy jóra gondolsz vagy rosszra. Egyszerre nem tudsz jóra és rosszra is gondolni.

A tudatalatti ezzel szemben képes millió tevékenységet felügyelni és irányítani, és mindezt teljesen erőfeszítésmentesen. Amíg a tudatos elménk kifárad, és olyan mintha véges energiája lenne, a tudatalattink folyamatosan kapja az energiát valami láthatatlan forrásból és képtelen elfáradni. Álmodban is folyamatosan dolgozik.

Amikor rossz döntéseket hozunk, az sokszor annak köszönhető, hogy nem kellő tudatossággal cseleszünk egy adott helyzetben, de ahogy mondtam, a tudatos lét FÁRASZTÓ.

A jó dolog ebben az egészben az, hogy a tudatalatti nagyon szívesen vállalja magára azokat a terheket, amik a tudatos elme számára fárasztóak és magunk mellé vehetjük partnerként.
Amikor edzzük a tudatalattinkat, arra is megtaníthatjuk, hogy tudatosan cselekedjen. Tudatlan tudatossággal vezeted az autódat is, gépelsz a billentyűzeten, akár vakon is képes vagy gépelni, ha akarsz, de tudatlan tudatossággal vagy képes tapintatosan beszélgetni az emberekkel, vagy megtenni azokat a létfontosságú szakmai lépéseket, amik a szakterületed legjobbjává tesznek.

De ehhez meg kell ismerned ezt a folyamatot és mesterévé kell válj. Erről is szól a mindset mentorálas.

Akarsz tudatalatti tudatossággal élni? Lehetséges. Beszéljünk. Legyen szép napod!