Mióta behatóan tanulmányozom a mindset témáját sok felismerésem született magammal és az életvitelemmel kapcsolatban. Már az év elején hoztam egy döntést, hogy nem azt tartom mostantól fogva elsődleges fontosságúnak, hogy MEGTEGYEK valamit, hanem azt is, hogy HOGYAN TEGYEM, amit teszek. Bármit képes vagyok megtenni, amit képes vagyok elképzelni, és amiben hinni tudok, ahogy Te is.

De hiszem, hogy a vérrel-verítékkel, és izzadsággal elért eredmények, amiket az emberek elérhetnek, elérhetők lehetnek kevesebb szenvedéssel is. A szenvedés döntés kérdése. Mondjuk a fájdalom nem az. De a szenvedés már az.

Arnold Schwarzenegger izmai nem tudtak volna fájdalommentesen ekkorára nőni. Igen, el kellett szakadjanak az izomrostok, és újjá kellett épüljenek. Ezt nem lehet fájdalom nélkül megúszni. De szenvedett-e Schwarzi? Szerintem nem mindig. Szerintem sokszor élvezte a folyamatot, mert tudta, hogy a fájdalom hova vezet majd.

Vannak olyan célok, amiket nem lehet fájdalommentesen elérni. Véleményem szerint nagyon kevesen vagyunk olyanok, akik ilyen célokat tűznek ki, bár személy szerint is ismerek olyanokat, akik imádják az ilyen jellegű (enyhén mazochisztikus) célokat. Sokunknak fájdalom az is, ha valami szokatlant kell tennünk. Nehéznek érezzük, és azt is mondjuk, hogy “Ez számomra nehéz”. Pedig semmi sem nehéz, csak szokatlan.

Tegnap reggel meditáltam, és jött egy gondolat, hogy összeírom a napi feladataimat, és eszembe jutott emlékeimből a To-Do lista, amit először A FranklinCovey tanulmányaim során kezdtem a Plannerembe vezetni, közel 30 évvel ezelőtt. A To-Do lista valójában pont az, ami. Feladatlista, amit meg kell tennünk. Ha megtettük, ki tudjuk pipálni. Siker.  De ez az én értelmezésem szerint nekem MA MÁR nem SIKER. Csak akkor lesz az, ha amikor megteszem az adott dolgot, azt ÉLVEZEM IS!

Ennek több előnye is van. Az egyik egyértelműen az, hogy jobb lesz a minőség. Másik, hogy maradandóbb lesz az élmény. Harmadik, hogy a napom nem szenvedéssé, hanem folyamatos szórakozássá alakul, aminek az eredményét még élvezhetem is.

Maga a kifejezés, hogy “I have to do something” azaz “valamit meg kell csinálnom” olyan, amitől az ember rezgése lezuhan. Ha ugyanehhez a feladathoz úgy állunk hozzá, hogy “I get to enjoy something” azaz “lehetőségem nyílik élvezni valamit” egy egészen más rezgésbe juttat, már ha rágondolunk is. A gondolat kép. Életünk ezen képek kifejeződése.

Amikor a feladataimat lehetőségem nyílik élvezni, a feladat élménnyé minősül. Az, hogy úgy döntök, hogy VALAMIT MEG KELL CSINÁLNOM, vagy VALAMIT LEHETŐSÉGEM LESZ ÉLVEZNI, a tudatos elmémben dől el. Ez egy döntés. Az enyém és senki másé.

Ma mikor meditáltam, eldöntöttem, hogy nem lesz többé to-do listám. Csak to-enjoy listám lesz. No more feladatlista. Only élvezetlista. Bármilyen feladatot szab ki a sors, a feladat az élvezetlistámra kerül és innentől nem feladatként gondolok rá, csak olyan élményként, amit élvezek. Ezzel átkeretezek mindent. Konkrétan MINDENT.

Legyen ez a mosogatás, a fűnyírás, a sorban állás az okmányirodában, a medencesúrolás, a gyomlálás, a vasalás, a türelmes várakozás arra, hogy családom tagjai elkészüljenek és végre elindulhassunk… minden. Élmények, amiket élvezek. Nem feladatok.

Egy feladatot elvégezhetek úgy is, hogy közben anyázok. De minek? Az élvezetekkel kapcsolatban viszont csak az a kérdés, hogy mennyire élvezem, de nem is kérdés, hogy élvezem. Definíció szerint élvezni fogom.

Nem is értem eddig miért To-Do listának hívtam. Miért pozícionáljuk magunkat ilyen vesztes helyzetbe? Esélytelen, hogy élvezzük, ha már eleve nyűgnek érezzük az elvégzését.
Ha pedig élvezzük a dolgot, akkor miért ne hívnánk a listát To-Enjoy listának?

Úgy lehet könnyen kialakítani szokásokat, ha jól érezzük magunkat. Ahogy a visekledéspszichológus szokásguru mondta: „People change best by feeling good.” – BJ Fogg.

Szóval Goodbye To-Do Lista. Hello To-Enjoy lista!

Neked mi szerepel ma a To Enjoy listádon? Örülök, ha kommentben megosztod velem.