Délelőtt egy remek történetmesélő tréner barátommal voltam egy közös Zoom hívásban, és eszembe jutott, hogy milyen erős történetek azok, amiket a piacon bizonyos termékekhez, vagy szolgáltatásokhoz kapcsolunk. Amikor azt mondjuk storytelling, mindenkinek a marketing és az jut elsőlegesen eszébe, hogy „történetek, amik eladnak”.

De nem csak ezek a történetek fontosak. Azt gondolom ennél fontosabbak azok a történetek, amiket magunknak mondunk. Self-Storytelling. Ezek határoznak meg minket. Brené Brown például hangsúlyozza, hogy a történetek, amelyeket magunknak mondunk, befolyásolják az érzelmi és mentális állapotunkat, valamint az önbecsülésünket. Tony Robbins pedig azt tanítja, hogy a belső narratíváink döntő szerepet játszanak abban, hogy milyen életet élünk, mivel ezek a történetek formálják a hitrendszerünket és a cselekedeteinket. Egy harmadik kutató és gondolkodó, Adam Grant professzor szerint, ha egy kicsit módosítunk azon a narratíván, amit állandóan mondunk magunknak, az óriási hatással lehet arra, milyen eredményeket érünk el. Egy alkalommal egy kísérletet is elvégzett, hogy ezt igazolja, és egyértelmű a végeredmény: Több mint 30%-os teljesítménykülönbség a lett a vége annak, amikor az illető saját magával kapcsolatban mondott sikersztorit magának, nem csak valami semleges narratívát.

Véleményem szerint ez egy rendkívül fontos és mélyreható gondolat. Azok a történetek, amelyeket magunknak mondunk, valóban meghatározzák, hogy hogyan látjuk magunkat és a világot körülöttünk. Ma például a FB kérdésére beposztoltam, hogy “Királyul érzem magam”, mert így is érzek. Én vagyok az életem királya. Ha pozitív, erőt adó történeteket mesélünk magunknak, akkor nagyobb valószínűséggel érzünk magunkban elég erőt és önbizalmat ahhoz, hogy elérjük a céljainkat. Ezzel szemben, ha negatív, korlátozó történeteket mondunk, akkor ezek a narratívák visszafoghatnak minket, és megakadályozhatják, hogy kibontakoztassuk a bennünk rejlő lehetőségeket. Te szoktad figyelni, mik azok a történetek amiket magadnak mondasz?

Érdemes a célunkat amit magunk elé kitűztünk egy film végeként elképzelni, az eddig velünk történt eseményeket pedig a film eseményláncaként. Épp a film közepe vagy háromnegyede felé tartunk. Ilyenkor szokott néha az előfordulni, hogy minden összeesküszik a hős ellen, és a nézők azt érzik, kizárt dolog, hogy teljesüljön a happy end, valószínű a hős a végén el fog bukni. De a hős nem bukik el, hanem győzedelmeskedik. Mi vagyunk azok akik megírjuk a siker narratíváját. Mi vagyunk azok, akiknek egész nap ennek a filmnek a pozitív forgatókönyve kell, hogy eszünkben járjon.

Az önmagunknak mesélt történetek hatalma abban rejlik, hogy ezek formálják a hitrendszerünket, az énképünket és a világképünket is. Éppen ezért fontos tudatosan választani, hogy milyen történeteket engedünk, hogy mondjunk magunknak, és szükség esetén változtatni ezeken a történeteken, hogy támogatóbb és erőt adó narratívákkal helyettesítsük őket.

Nem volt sok kudarcom az életben, de azért volt annyi, hogy látom, milyen módon alakult a történet az ilyen negatív események, és kudarcok után. Kijelenthetem, hogy ezek a legjobb sztorik. Abszolút azt mutatják, hogy a film hőseként szükségem volt ezekre a kudarcokra, hogy megedződjön a jellemem, a kitartásom, és új készségeket sajátíthassak el. Legyen szó akár egyetemi felvételiről, párkapcsolatokban elszenvedett bukásaimról, vagy vállalkozói létem során elkövetett ballépéseimről. Ma egyértelműen pozitív sztorikat mesélek magamnak ezekről, amik még inspirálnak is.

Minden történés amiben részed van egy történetbe kerül bele, amit magadnak mesélsz. Vajon mennyire vagy tudatosan jó ennek a sztorinak a megírásában? Mi van, ha egyszer filmre viszik?

Remélem elgondolkodsz rajta, és alakítasz a történeten. Hiszek Benned!