Hányszor halljuk és hányszor használom/tam én is a “Milyen kár!” vagy “Sajnos” kifejezéseket. Korábban kedvencem, az “Az a probléma” volt, amit mára többé kevésbé levetkőztem, és inkább az azt használom helyette, hogy “Az a helyzet”. Talán fél évvel ezelőtt egy “tanítványom” Krisztián hívta fel arra is a figyelmem, hogy coachként ne használjak olyan dupla tagadó negatív kifejezéseket, hogy „Nincs semmi baj”. Elég sok feladatot adtam ugyanis akkor az online kurzuson való résztvevőimnek, és tudtam, hogy annyira elfoglaltak, hogy nem nagyon fogják tudni az összes feladatot megcsinálni, az összes segédanyagot meghallgatni, megnézni. Ezért azt mondtam “Nincs semmi baj, ha valaki esetleg lemarad, mert később is minden elérhető lesz a számukra.” De Krisztián – akinek élettörténete eddig is könyvbe illő, és valószínűleg ezután is az lesz, és remélem egy ponton majd meg is írja és ki is adja – azt mondta, hogy használjam inkább a “Minden rendben van” kifejezést a “Nincs semmi baj” helyett. És teljesen igaza volt. Ez egy tökéletes példája a paradigmának. Tudatalatt működik benned, neked fel se tűnik. De lehet, hogy megmérgezi az életedet.
Bár olyan jelentős különbség úgy tűnhet nincs a két kifejezés a „Minden rendben van” és a “Nincs semmi baj” között, az egyik negatív a másik pozitív szavakkal van tele. És hidd el ez az apróság egyben árulkodó a szemléleteddel kapcsolatban, másrészt beindít ilyen előjelű folyamatokat. Az elme nem ismeri a tagadószavakat, ahogyan azt már korábban beszéltük. Amikor azt mondod “Nem szeretnék szegény lenni” vagy “Nem szeretnék beteg lenni” egy szegény és egy beteg ember képe jelenik meg az elmédben, és mikor azt mondom “Ne gondolj az elefántra” azonnal feltűnik az elefánt a porcelánboltban. Amikor azt mondom gondolj egy lila tehénre, akkor meg azonnal asszociálsz a Milka csokira.
Köszönöm Krisztián, változtattam. Amióta “beégettél” magam előtt, azóta a “Minden rendben van”-t használom a “Nincs semmi baj” helyett, és amikor véletlenül fülön csípem magam, hogy mégis azt mondtam “Nincs semmi baj”, helyesbítek “Minden rendben van”-ra.
Egyébként az inspirált most az írásra, hogy tegnap kaptam egy kedves hangüzenetet Nórától, aki legutóbbi képzéseim egyikén vett részt. Kapok őszinte dícséretet sokszor a munkámért, de ez most különleges volt. Szívből jött és nagyon nagyon jól esett. Ezúton is köszönöm azt a bitang burgert amire meghívtál minket a feleségemmel Nóra és köszönöm a tegnapi üzenetedet!
A hangüzenet másik részében elmondta Nóra, hogy “sajnos” vannak különböző üzleti kihívásai, és “nehéznek” érzi, hogy ezeket teljesítse, bár biztos benne, hogy ez meg fog történni.
Nem negatív a személyisége, és számtalan próbatételen ment már keresztül, tehát én TUDOM, hogy le fogja tudni a győzni a kihívásait, de a szóhasználat itt sem őt szolgálja. “Milyen kár, hogy a környezetemben ilyen olyan dolgok vannak”, vagy “Sajnos, nem tanultam eddig semmit erről és arról”. Ez az amikor a paradigmád beszél. Ez nem Te vagy. Ez egy rutinjellegű program, ami elveszi az erőt tőled. Ha ugyanerre a helyzetre a “Milyen kár” helyett a “Milyen szerencse” vagy “Micsoda lehetőség” kifejezéssel élnél, vagy a “Sajnos” helyett a “Szerencsére” vagy “Hála Istennek” kifejezést használnád az azonnal egy sokkal nagyobb cselekvési erőt adna a kezedbe. Jobban lelkesednél, nagyobb önbizalommal indítanád be a rakétáidat! Próbáld csak ki!
Ami történt, megtörtént. Tényekről beszélünk. Ez a múlt. Megváltoztathatatlan. De NÉZHETŐ más szemüvegen keresztül, és IGEN, A MÚLTAD MEGVÁLTOZTATHATÓ, mert legtöbbször nem a tények jelentik a múltadat, hanem az, ahogyan fogalmazol velük kapcsolatban. “Sajnos nehéz gyerekkorom volt” helyett “Szerencsére nehéz gyerekkorom volt, ezért megtanultam, hogy…” vagy “Sajnos, nem voltak tehetős barátaim…” helyett “Szerencsére nem voltak tehetős barátaim, ezért mindent saját magam erejéből értem el…” Ugye Te is visszahallod ezt a fajta szóhasználatot, amikor egy sikeres embert interjúvolnak meg? Ez nem véletlen. Ez a sikerhez vezető út lépcsője lehet nálad is.
A jelen helyzetre ugyanez igaz. Amit ma panaszként említesz, a legnagyobb lehetőséged lehet. Nézd meg, hogy hány vállalkozó épített vagyont abból, hogy meglátta a lehetőséget a problémában. Minden csak van. Ez az érem. És az éremnek 2 oldala van. Egyszerre mindig csak egyet láthatsz, bár tudnod kell, van másik.
Semmi sem nehéz, csak szokatlan. Ez a gondolkodásmód, és kifejezés használat is az! Főleg azért mert nem elég ezt intellektuálisan tudni. Ez a TUDATALATTIDBÓL kell jöjjön, ugyanis napi szinten amikor beszélsz másokkal 96%-ban a paradigmád beszél, nem TE! Ne hibáztasd magad, mert a program csak egy program, Te pedig egy igen értékes szuperteljesítményű biokomputerként működsz, aminek a lehetőségeit jelenleg erőteljesen befolyásolják a benne futó vírusos programok.
Kapd magad rajta, amikor azt mondod “sajnos”, “milyen kár” és “nehéz”. És azonnal javítsd ki. A paradigma tehetetlen. Behódol az akaratodnak. És így teszed magad vagyonossá. Hadd idézzem magamat a tegnapi napról: „A vagyonod a paradigmád.” Nem véletlen, hogy W. Clement Stone milliárdossá vált azáltal, hogy minden hírre, amivel megtalálták azt mondta: “That’s GOOD!”
Legyen egy csodálatos pozitív napod, és kérlek oszd meg ezt a bejegyzést mindenkivel, akit panaszkodni hallasz! Megváltoztathatod vele az életüket vagy legalábbis elindíthatod őket az úton!
Bár olyan jelentős különbség úgy tűnhet nincs a két kifejezés a „Minden rendben van” és a “Nincs semmi baj” között, az egyik negatív a másik pozitív szavakkal van tele. És hidd el ez az apróság egyben árulkodó a szemléleteddel kapcsolatban, másrészt beindít ilyen előjelű folyamatokat. Az elme nem ismeri a tagadószavakat, ahogyan azt már korábban beszéltük. Amikor azt mondod “Nem szeretnék szegény lenni” vagy “Nem szeretnék beteg lenni” egy szegény és egy beteg ember képe jelenik meg az elmédben, és mikor azt mondom “Ne gondolj az elefántra” azonnal feltűnik az elefánt a porcelánboltban. Amikor azt mondom gondolj egy lila tehénre, akkor meg azonnal asszociálsz a Milka csokira.
Köszönöm Krisztián, változtattam. Amióta “beégettél” magam előtt, azóta a “Minden rendben van”-t használom a “Nincs semmi baj” helyett, és amikor véletlenül fülön csípem magam, hogy mégis azt mondtam “Nincs semmi baj”, helyesbítek “Minden rendben van”-ra.
Egyébként az inspirált most az írásra, hogy tegnap kaptam egy kedves hangüzenetet Nórától, aki legutóbbi képzéseim egyikén vett részt. Kapok őszinte dícséretet sokszor a munkámért, de ez most különleges volt. Szívből jött és nagyon nagyon jól esett. Ezúton is köszönöm azt a bitang burgert amire meghívtál minket a feleségemmel Nóra és köszönöm a tegnapi üzenetedet!
A hangüzenet másik részében elmondta Nóra, hogy “sajnos” vannak különböző üzleti kihívásai, és “nehéznek” érzi, hogy ezeket teljesítse, bár biztos benne, hogy ez meg fog történni.
Nem negatív a személyisége, és számtalan próbatételen ment már keresztül, tehát én TUDOM, hogy le fogja tudni a győzni a kihívásait, de a szóhasználat itt sem őt szolgálja. “Milyen kár, hogy a környezetemben ilyen olyan dolgok vannak”, vagy “Sajnos, nem tanultam eddig semmit erről és arról”. Ez az amikor a paradigmád beszél. Ez nem Te vagy. Ez egy rutinjellegű program, ami elveszi az erőt tőled. Ha ugyanerre a helyzetre a “Milyen kár” helyett a “Milyen szerencse” vagy “Micsoda lehetőség” kifejezéssel élnél, vagy a “Sajnos” helyett a “Szerencsére” vagy “Hála Istennek” kifejezést használnád az azonnal egy sokkal nagyobb cselekvési erőt adna a kezedbe. Jobban lelkesednél, nagyobb önbizalommal indítanád be a rakétáidat! Próbáld csak ki!
Ami történt, megtörtént. Tényekről beszélünk. Ez a múlt. Megváltoztathatatlan. De NÉZHETŐ más szemüvegen keresztül, és IGEN, A MÚLTAD MEGVÁLTOZTATHATÓ, mert legtöbbször nem a tények jelentik a múltadat, hanem az, ahogyan fogalmazol velük kapcsolatban. “Sajnos nehéz gyerekkorom volt” helyett “Szerencsére nehéz gyerekkorom volt, ezért megtanultam, hogy…” vagy “Sajnos, nem voltak tehetős barátaim…” helyett “Szerencsére nem voltak tehetős barátaim, ezért mindent saját magam erejéből értem el…” Ugye Te is visszahallod ezt a fajta szóhasználatot, amikor egy sikeres embert interjúvolnak meg? Ez nem véletlen. Ez a sikerhez vezető út lépcsője lehet nálad is.
A jelen helyzetre ugyanez igaz. Amit ma panaszként említesz, a legnagyobb lehetőséged lehet. Nézd meg, hogy hány vállalkozó épített vagyont abból, hogy meglátta a lehetőséget a problémában. Minden csak van. Ez az érem. És az éremnek 2 oldala van. Egyszerre mindig csak egyet láthatsz, bár tudnod kell, van másik.
Semmi sem nehéz, csak szokatlan. Ez a gondolkodásmód, és kifejezés használat is az! Főleg azért mert nem elég ezt intellektuálisan tudni. Ez a TUDATALATTIDBÓL kell jöjjön, ugyanis napi szinten amikor beszélsz másokkal 96%-ban a paradigmád beszél, nem TE! Ne hibáztasd magad, mert a program csak egy program, Te pedig egy igen értékes szuperteljesítményű biokomputerként működsz, aminek a lehetőségeit jelenleg erőteljesen befolyásolják a benne futó vírusos programok.
Kapd magad rajta, amikor azt mondod “sajnos”, “milyen kár” és “nehéz”. És azonnal javítsd ki. A paradigma tehetetlen. Behódol az akaratodnak. És így teszed magad vagyonossá. Hadd idézzem magamat a tegnapi napról: „A vagyonod a paradigmád.” Nem véletlen, hogy W. Clement Stone milliárdossá vált azáltal, hogy minden hírre, amivel megtalálták azt mondta: “That’s GOOD!”
Legyen egy csodálatos pozitív napod, és kérlek oszd meg ezt a bejegyzést mindenkivel, akit panaszkodni hallasz! Megváltoztathatod vele az életüket vagy legalábbis elindíthatod őket az úton!