Volt már olyan, hogy valaki nem jelent meg egy találkozón, amit előre megbeszéltetek? Ha igen, tudod, milyen érzés. Eleinte dühös leszel, aztán csalódott, majd elkezdesz találgatni. Vajon miért nem jött el? Talán elfelejtette. Talán nem írta fel. Lehet, hogy bajba került, beteg lett, vagy egyszerűen lemerült a telefonja, és nem tudta, hogyan érjen el. Ahogy én is többször, te is biztosan találkoztál már ilyennel, ha ingatlanosként, network marketingesként, vállalkozóként vagy üzletkötőként dolgozol.

Régen másképp éltem meg az ilyen helyzeteket. Ha valaki nem jött el, azonnal magamra vettem. „Nem vagyok elég fontos neki. Nem értékeli az időmet.” Ezek a gondolatok kavarogtak bennem, és egyre inkább belekeseredtem. Mintha a másik ember ilyetén mulasztása az én értékemről szólt volna. De vajon tényleg erről van szó? Vajon a másik ember hibái valóban az én értékemet tükrözik? Az új énem azt mondja: NEM.

Az évek során megtanultam, hogy minden okkal történik, és minden értünk történik. Az egyik ilyen eset, ami ezt az igazságot mélyen belém égette, egy olyan ügyféllel történt, akire már nagyon vártam. Egy régóta tervezett találkozó napján nem jelent meg. Nem hívott, nem írt, semmi jel. Régi énem megsértődött volna. Talán el is engedte volna az illetőt. De az új énem megállt egy pillanatra, és azt kérdezte magától: „Mi van, ha ez nem rólam szól? Mi van, ha ennek is megvan az oka, csak még nem látom?”

Másnap írt. Bocsánatot kért. Kiderült, hogy a gyermekét kellett sürgősen orvoshoz vinnie. Ez az eset megtanított valamire: sosem ismerhetjük teljesen a másik ember történetét. Azóta sokszor eszembe jut Bob Proctor mondata: „A hozzáállásod alakítja az életedet.” És én azt a hozzáállást választom, hogy a gondolataim ne a haragról, hanem a megértésről szóljanak.

De ez nem mindig könnyű. Van, hogy a régi énem előbukkan, és vitatkozni kezd velem. „Miért kellene megértenem, hogy nem tudott szólni? Nem is törődött velem!” És ilyenkor az új énem türelmesen válaszol: „Lehet, hogy őrlődött belül és nem tudta, hogyan kezelje a helyzetet. Talán éppen most tanul ő is.”

Erre a régi énem: “De nem látod? Visszaélt az időddel! Elvesztegetted rá az energiádat!” Az új énem pedig emlékeztet: „Az időt sosem vesztegetted el, ha közben megtanultál valamit.” Például azt, hogy hogyan őrizd meg a lelki nyugalmadat. Vagy azt, hogy hogyan fogadd el, amit nem tudsz megváltoztatni. Hálás vagyok, hogy ezt ma már tudom.

A legnagyobb tanulság számomra az, hogy nem minden rajtam múlik, és nem minden az én hibám. Az én hibám az, ha nem tanulok ezekből az esetekből. Ma már mindig van B tervem. Mindig. Ez teljes szabadságot ad.

Talán éppen téged is egy elmaradt találkozó tanít meg arra, hogy jobban bízz az élet folyamatában. Vajon mit teszek ma másként? Először is, nem feltételezek. Ha valaki nem jön el, nem vonok le azonnal következtetéseket. Másodszor, elengedem a dolgot. Elfogadom, hogy nem minden találkozó fog összejönni, és ez rendben van így. Harmadszor, hálás vagyok. Hálás azért, mert van lehetőségem tanulni, növekedni, és mert megvan a lelki nyugalmam, hogy elfogadjam, amit nem tudok megváltoztatni.

Ez az elengedés nem gyengeség. Ez az igazi erő. Erő ahhoz, hogy ne ragadj le a problémáknál, hanem a megoldásokra koncentrálj. Ez is egyfajta vezetés. Önvezetés. Ahogy John Maxwell mondta: „A vezetés az, hogy pozitívan befolyásold az eseményeket, még akkor is, ha nem te irányítod őket.” És én hiszem, hogy vezetőként a saját életemben képes vagyok erre.

Te mit gondolsz? Vajon hogyan változna meg az életed, ha elengednéd a haragot és a feltételezéseket? Ha képes lennél elfogadni, hogy nem minden rólad szól, és hogy a dolgok végül mindig a helyükre kerülnek? Az én válaszom az, hogy az élet sokkal békésebb és szebb így.

Végezetül hadd idézzem fel azt a mantrám, ami már nem csak egy fohász, hanem egy hálával telt megerősítés: Hálás és boldog vagyok, hogy megvan a lelki nyugalmam, és elfogadom, amit nem tudok megváltoztatni. Hálás és boldog vagyok, hogy megvan a bátorságom, és megváltoztatom, amit lehet. És hálás és boldog vagyok, hogy megvan a bölcsességem, hogy a kettő között különbséget tudjak tenni.