Mesterem Bob Proctor mindig azt a kérdést teszi fel: What do you REALLY want?

Függően attól ki milyen szituációban hallja ezt a kérdést, kezdetben szinte biztos, hogy valami olyat válaszol, amit úgy gondol, a másik hallani szeretne. Általában azokat a berögzött sablonokat, amik a bennünk dolgozó társadalmi elvárások. Amiket mi is sokszor önmagunk megkérdezése nélkül mantrázunk a felszínen, de amiknek igazából köze sincs azokhoz a vágyakhoz, amiket őszintén, legbelül szeretnénk.

De hogy eljussunk a megoldásig, képzeljük el a következő helyzetet: Akkor adjuk talán a legőszintébb választ erre a kérdésre, amikor már van már bennünk pár korty ital, kellően ellazultunk egy szombat esti buliban, a tánc már alábbhagyott és kicsit izzadtan és kifulladtan odaülünk a bárpulthoz. Egy ismeretlen de mégis nagy bizalmat keltő beszélgetőpartnerünk akad, akivel csevegni kezdünk, és pár perc múlva ebben az sebezhető emberi pillanatban felteszi nekünk a kérdést: WHAT DO YOU REALLY WANT? Mi az amit IGAZÁN szeretnél?

Az angol nyelvben van az a kifejezés, hogy “let your guard down”, azaz ilyenkor az ember nem álcázza tovább magát, nem őrzi a látszatot, elengedi magát, és egy őszinte választ ad. Miért? Mert tudja, hogy ez az ismeretlen úgysem adja tovább senkinek, és eljött számunkra a „moment of truth”, az igazság pillanata. Végre neki most elmondhatjuk mi az, ami legbelül a szívünk vágya.

Na ez az a pillanat, amit meg kellene ragadni ezzel a kérdéssel kapcsolatban. Mit mondanál ebben a helyzetben?
Ha őszinte vagy magadhoz, biztosan nem azt, amit a felszínen állandóan mondasz, amikor felteszik ezt a kérdést.

Ezen a válaszon gondolkoztam, és rájöttem, hogy pont az van jelen pillanatban az életemben, amit igazán akarok. Egy Pop Culture válasszal élve ez a Permanent Vacation. Az AEROSMITH együttesnek volt annak idején egy albuma ugyanezzel a címmel. 1987-ben látott napvilágot és olyan zseniális számok voltak rajta mint a Dude (Looks like a lady), a Rag Doll és a szuper lassú ballada az Angel. Amikor ezt az albumcímet annak idején tizenévesen megláttam, tudtam, hogy ez konkrétan lehetetlen. Nem lehet soha részem állandó vakációban. Dolgoznom kell. Szüleim is dolgoznak. Mindenki dolgozik. There is no Permanent Vacation. De az a helyzet, hogy van. Van állandó vakáció. Csak meg kell teremteni a lehetőséget rá.

Mikor pár hónapja feljött a kérdés: What do you REALLY want? Egyértelműen ez volt a válaszom: Permanent Vacation. És nem a pihenés miatt. Inkább amiatt, hogy megszemlélhessem kívülről az életem. Objektíven. Kellő távolságra eltávolodhassak. Ne az erdőből akarjam nézni a fákat, hanem a mezőről, vagy a magasból szemléljem meg az erdőt. Meg az egész világot. És kiléptem: Permanent Vacation. Man, it feels sooooo good!

Szóval most épp nem megyek sehová. Mert pont az van, amit igazán akarok. A Permanent Vacation, amit élvezek. És persze tevékenykedem, hiszen fordítok és azon gondolkodom, hogy milyen Mesterelme képzés legyen a következő, amit elindítok. 2 téma nagyon foglalkoztat. Az egyik a Vagyontudatosság, a másik a Vezetés. Mind a két témában lenne mondanivalóm azoknak, akik szeretnének fejlődni, vagy rádöbbentek már arra, hogy milyen fontos erős alapokkal rendelkezni ahhoz ezekben a témákban, hogy kellőképp élvezhessük az életet. De közben példával elől járva élvezem a teljes szabadságot és az állandó vakációt. Valójában sosem kell dolgoznunk, ha tudunk úgy létezni, hogy adunk a világnak, és közben minden percét stresszmentesen élvezzük, nem?

Erre törekszem. Te hogy vagy ezzel a kérdéssel. Mi az, amit Te IGAZÁN akarsz?