Kicsit úgy érzem magam néha, mint a „szerzetes, aki eladta a Ferrariját”. Ez most nagyon fellengzősen is hangozhat, de valójában arról van szó, hogy félretéve a „termelést” egy kicsi időre most az önelemzés és tanulás csendesebb vizeire eveztem, és nagyon élvezem az itt létet. Jó megérezni az igazi szabadságot. Azzal is kísérletezem, hogy kilépjek olyan üzemmódokból, ami majdnem minden embert jellemez a világban. A termelő-frusztrálódó üzemmódból.

Bevallom, mentorom is folyamatosan ebben a termelő üzemmódban élte az életét, és olyan kockázatokat vállalt be a gyorsabb előrehaladás érdekében, ami aztán túlzottnak bizonyult. Ez nem túl jó stratégia.

A keleti harcművészetekről szóló filmekben sokszor szerepelnek bölcs mesterek, akik olyanok mint a nyugalom szobrai, de amikor arra kerül sor, hogy cselekedjenek és harcoljanak, elengáns, villámgyors mozdulatokkal semlegesítik az ellenfeleiket. Nem csak a harcban jók, hanem a harc mögött levő FILOZÓFIÁBAN is mélyen otthon vannak, igazi bölcsek, akik az idők alatt felhalmozott bölcsességükből teremtik meg kertjükben a nyugalom gyümölcsét. Megszemélyesítik azt, aki hatalmas potenciális energiával rendelkezik, amit tetszés szerint akkor szabadíthat fel, amikor szeretne. De nem fecséreli el mindennapos használatra. Megfelelő időben, megfelelő időzítéssel használják.

Ezek a mesterek tudnak valami többet az életről az átlagembernél. És ezt a többet nem azalatt szedték föl mialatt az edzőteremben vagy a harcmezőn voltak, hanem amikor elmélyedtek és csendesen meditáltak. Kiértékelték a tapasztalataikat, hagyták, hogy a fejlődésük felzárkozhasson hozzájuk.

Több emberrel is beszélgettem ilyen vagy olyan formában mostanában, és mindegyiküknél egyfajta frusztráció volt jelen. Ami érdekes, hogy ez a frusztráció mindegyik esetben a saját elvárásuknak való nem megfelelésből jött létre. Nem külső kényszerből. Saját elvárásból. Elgondolkoztató. Veled is volt már ilyen?

Hányszor támasztunk elvárásokat magunk elé? Ez teljesen önkéntelen dolog, minden azt sugallja, hogy tűzzünk ki célokat magunk elé, legyenek elvárásaink, különben nem tudunk fejlődni és elérni az álmainkat. De most gondoljunk bele, hányszor vannak ezek az elvárások valami konkrét célként, hard target-ként megfogalmazva? Valami olyan konkrét célként, ahol mindegy a hogyan, csak az a lényeg, hogy a „számok” jöjjenek. Ez nagyon nagy hiba szerintem. Ez okozza a frusztrációt.

Ki van tűzve, hogy pl. „tízet el kell érnem huszadikáig”. OK. Ez a „hard target”. De sokszor ott van mellette, hogy:
A, Azt sem tudom hogyan érjem el. Kitűztem, mert ezt akarom, de fogalmam sincs hogyan.
B, Terveztem, hogy elérem, ezt és ezt csináltam, de nem lett olyan az eredmény, amit vártam.

Frusztráló. Nagyon frusztráló. Annak a tükrében meg különösen az, hogy TUDOM, hogy korlátlan potenciállal rendelkezem. 

Amikor a bölcs kung-fu mestert összehasonlítom a frusztrált önfejlesztővel égbe kiáltó a különbség. És nem mondom azt, hogy az egyikőjük „jobb” mint a másik, de egyértelmű számomra, hogy a bölcs kung-fu mester filozófiája jobban szolgálja a boldog létet, mint a frusztrált önfejlesztőé. A mester jobban ismeri az univerzális törvényeket, és harmóniába is hozta a viselkedését ezekkel a törvényekkel.

A mester sem tökéletes. De mindenképp szeretnék ilyen mesterré válni és amilyen utat most járok, az egyértelműen ebbe az irányba visz. Ez pedig pont azt a belső munkát teszi szükségessé, hogy kizárjam az önostorozó hangokat és adjak időt az önvizsgálatnak. Ezzel lehet a legjobban elejét venni a frusztrációnak.

A frusztráció azt mutatja, hogy nem működsz harmóniában együtt az univerzális törvényekkel. Szerintem állj meg egy pillanatra amikor frusztrált vagy és tedd fel a kérdést: „Milyen univerzális törvényeket sértek most, ami miatt szenvedek?” Tanulmányozd ezeket a törvényeket. Ezek hibátlanul működnek. Mindig, mindenhol. Érdemes tanulni és tanulmányozni amikor halogatsz, félsz, vagy frusztrálódsz. Ez a megoldás. Fordulj befelé és értsd meg magad.

Legyen áldott a napod! És oszd meg ezt a blogposztot azokkal akik jelenleg frusztrálják magukat, mert már „máshol kellene tartaniuk”.