Tegnap este egy szenzációs koncerten voltunk, ahol a fiam 8 produkcióban is fellépett. Énekelt, vokálozott, rappelt és zongorázott. Nagyon élveztük. Táncoltunk és önfeledten vigadtunk. De nem erről akarok most írni. A koncert bevezetőjében a tanítónéni használta a “maximalista” kifejezést, és ez eszembe juttatta, hogy mennyire nem fedi néha a valóság azt, amit az emberek maximalizmus alatt értenek.

Sokszor hallom azt emberektől, hogy “túlzottan is maximalista vagyok”, és amikor belemegyek abba mit is ért ezalatt, akkor kiderül, hogy nem helyes kifejezést használt.

Különbség van aközött, hogy valaki maximalista vagy perfekcionista. Nézzük a definíciókat.

Perfekcionizmus: Ez a hajlam arra, hogy mindenben tökéletes legyél. Ha perfekcionista vagy, magas sztenderdeket állítasz be magadnak és másoknak is, és hajlamos vagy a kis hibákat is túl nagy jelentőségűnek látni.

Maximalizmus: Ez egy szélesebb fogalom, ami arra utal, hogy a lehető legtöbbet akarod kihozni magadból és mindenből, ezen belül a tökéletességre is törekszel, de nem ezen van a hangsúly. Ha maximalista vagy, törekedsz arra, hogy az élet minden területén maximalizáld az eredményeket, legyen szó munkáról, szabadidőről vagy akár személyes kapcsolatokról.

Nagy különbség van a kettő között. A perfekcionizmus általában a részletekre koncentrál és gyakran összefügg a szorongással vagy a nem megfelelés félelmével. A perfekcionisták paráznak. Kifogások mögé bújnak. Ezzel szemben a maximalizmus inkább az eredmények maximalizálására törekszik, nem feltétlenül a tökéletesség elérésére.

Ha perfekcionista vagy, hajlamos vagy a hibákra koncentrálni és gyakran elégedetlen vagy, míg ha maximalista vagy, teljes erőbedobással küzdesz, több lehetőséget látsz az elért eredményekben, és hajlandó vagy kockázatot vállalni a nagyobb célok elérése érdekében.

Amikor az emberek arról beszélnek, hogy ők maximalisták általában azt értik ez alatt, hogy ők perfekcionisták. A véleményem szerint a perfekcionizmus egyértelműen ellened dolgozik. Bill Gates biztosan nem lett volna milliárdos, ha perfekcionista. Sokan emlékszünk még a “kék halál” fogalmára, amikor órák hosszú munkája veszett oda, mert a Windows lefagyott. Nem volt tökéletes a szoftver. De a “Ready is better then perfect” elve alapján milliárdossá tette Billt.

A maximalizmus ezzel ellentétben a véleményem szerint egészséges. Miért ne adnád a legjobb teljesítményt, amit nyújtani akarsz? Jimmy Cartert ez a filozófia juttatta az Egyesült Államok elnöki székébe. Ahogy visszaemlékszünk a Rickover admirálissal folytatott csúfos bukására, amikor az admirális visszautasította Carter jelentkezését a nukleáris tengerelattjáró programba, a gyilkos kérdés így hangzott a tengernagy részéről: “Why not the best?” Azaz miért nem a legjobbját nyújtotta az elnök a pályafutása korábbi éveiben. Carter ezek után döntött úgy, hogy mindenben a maximumot fogja nyújtani, de kellett neki az admirális által adott hatalmas pofon.

A perfekcionizmus egy vírus, ami egy illúziót kerget: Sosem lehet tökéleteset alkotni. Még Dávidon is lehetne javítani egyes művészetkritikusok szerint, bár talán Michelangelo szobrainál tökéletesebbeket nem nagyon alkottak a világtörténelem során.

A maximalizmus viszont inspiráló. Még egy kicsit adj bele, még az utolsó pillanatig is nyomd! Még húzz rá egyet “for the lavishing sake” ahogy Dean Briggs annak idején megjegyezte.

Ne perfekcionista legyél, hanem maximalista. Vagy tudod mit? Legyél önmagad!