Az elmúlt napokban rájöttem valamire, amit megosztok most Veled, mert szerintem talán Téged is segít az utadon, főleg ha Te is az önfejlesztők közé tartozol.

Aki fejleszti magát nagyon sokszor eljár rendezvényekre, hogy ott tanuljon. Általában egy-egy rendezvényen nagyon jó hangulat van. Boldog, nyitott, tanulásra vágyó emberek között vagyunk, és ez az egész egy magas rezgésű élményt ad az adott napon. A tanulás része pedig akkor működik a dolognak leginkább amikor az előadó valami olyasmit mond, ami nagyon szíven üt minket, vagy olyan embereket látunk a színpadon akik egy pillanat alatt a “létezésükkel” és a sztorijukkal felülírják a paradigmáinkat. Nekem ez a két dolog volt mindig ami a rendezvény oldalán szólt a tanulás szempontjából. Még hozzá vehetjük ehhez persze azokat a személyes beszélgetéseket, amikor valakit megismerünk és a szünetben vagy a rendezvény étkezéseinél egy asztalhoz ülve feltárják előttünk az élettörténetüket, ami sokszor egészen ámulatba eljtő.

Szóval sok-sok dolog szól az érzelmek oldalán a rendezvények mellett, ezért imádom én is őket. Tapasztalatból kijelenthetem, hogy komoly döntéseket is emberek általában ilyen rendezvényen hoznak, vagy hoznak könnyebben, mint egy kávézóasztal mellett vagy egy tárgyalóteremben.

De amikor a tanulásról van szó, akkor sokszor az előadások alatt a figyelmünk elkalandozik, nem tudunk kellőképp jegyzetelni, vagy nem is viszünk magunkkal jegyzetfüzetet, és bár az előadó a siker receptjét a kezünkbe adja aznap a színpadról, mégsem marad meg ez a tudásanyag nekünk. A jegyzeteinket betesszük egy fiókba, és nem nézzük át talán csak egyszer.

Az igazi take-away a rendezvényről ezért nem más mint a 48 órán át még tartó motiváció, amit aztán ha ebben az időben kihasználunk, komoly üzleti hasznot hozhat. A networking által megismert új emberekkel nagyon kevesen mélyítik el a kapcsolatokat a tapasztalatom szerint. Ezt csak az igazi profi networkerek teszik. Ez is egy szakma az én értelmezésem szerint, de nem tanítják. (A networking nem keverendő össze a network marketinggel!)

Szóval a tanulás és a tudásanyag szempontjából nem biztos, hogy a rendezvény a tuti megoldás.

Én nagyon szeretek tanulni és Bob Proctor döbbentett arra rá, hogy a tanulás esetén az egyszeri alkalom túl kicsi szám a sikerhez. Éveken át vertem át magam azzal, hogy elolvastam egy könyvet. Egyszer. Győzelemittasan becsuktam, mintha ezzel vittem volna be ellenfelem szívébe a végső döfést, és magamban azt gondoltam: „Megint egy könyvvel több lettem, mint a többi halandó. YESSSS! Okosabb vagyok és műveltebb.” Az egóm duzzadt, merthogy duzzasztottam.

Nem lettem okosabb. Kicsit több információval rendelkeztem. Ennyi. Sehova nem juttatott az a plusz egy könyv.

Ma másként élem meg a dolgokat. Tudom, hogy bármilyen furcsa, de az ISMÉTLÉS az, amit igazán AKAROK. Valóban el akarom sajátítani a tudást. Sejtszinten. Ehhez kell egy kis érzelmi játék is, de nagyon jól működik. Elmondom, mit gondolok.

Egy-egy szerző valójában abban érdekelt, hogy minden tudását megossza veled, és hidd el nem is fogják vissza magukat. Egy-egy általuk írt könyvben, vagy videókurzusban minden tudásuk ott van. Viszont drága az idejük. Amikor egy az egyben dolgozol velük akkor annyi a plusz, hogy személyre szabottan kérdezhetsz, és sokkal könnyebben megadják neked a választ, mintha a könyvben kellene rátalálnod. A válasz általában nem sokban különbözik a képzésen elhangzottól, vagy a könyvben írottól.

Mivel drága az idejük, egy-egy ilyen coaching együttműködés egy komoly szerzővel dollár tízezrekbe és százezrekbe is kerülhet egyébként. Mivel fizettem már dollár tízezreket a tanításért én is ezért tudom, hogy a tudás, amit kapsz nem múlja felül sokszorosan a könyvben vagy kurzusban levő infókat, néha még szűkebb is a tudásanyag, de a bevésődés sokkal nagyobb mértékű, amikor komoly pénzt fizet valaki. Konkrétan egészen más minőségben figyelsz, mikor milliókat fizetsz. És működik. Mikor csak a könyvet veszed meg, vagy a hangoskönyvet hallgatod egyszer, akkor meg nem működik. Érdekes.

Nem minden szerzővel vagy coach-csal vagy szakértővel akarok tízezer dollárokért együtt működni, de a tudásukra nagyon kiváncsi vagyok és nagyon szeretném hatékonyan is hasznosítani a bölcsességüket. Mit tehetek ilyenkor? – tettem fel a kérdést. Nagyon egyszerű volt a válasz: Eljátszom, mintha személyesen beszélgetnénk.

Amikor egy könyvet kezdek el olvasni, előre felteszem a kérdéseimet, amire keresem a választ, és ahogyan olvasok – nem gyorsolvasok pont emiatt – hallgatom, ahogyan a szerző elmondja a válaszát. Belül hallom a hangját, ahogy beszél hozzám, mint tanítványhoz. Amikor egy kulcsgondolathoz jutok, kiemelővel aláhúzom.

A képzelet csodás élménnyé tudja alakítani a fehér lapokon nyomtatott fekete tintát. Beszélgetek a szerzővel. Tényleg oda képzelem magam egy kávézóasztal mellé. Látom, ahogy mosolyog, és nyugodtan bölcsen elmondja a tapasztalatait. Felruházom érzelemmel az élményt. Amikor azon kapom magam, hogy elkalandozott a figyelmem, visszamegyek arra a pontra, ahol elvesztettem a fonalat. Mikor egy mondat nem annyira érthető, leállok és addig gyűröm, míg meg nem értem. Néha ez percekig is eltart, ha egy angol összetett mondatról van szó. Megfogalmazom ezt a mondatot magamban, úgy hogy jól is hangozzon. Ez mutatja, hogy valóban megértettem. Egyébként ez sokkal többször van így, mint korábban, amikor mennyiségi olvasást csináltam.

Egy hangoskönyv esetén néha a színpadra képzelem az előadót. Nemcsak hallom. Látom és vizualizálom a slide-okat amiről beszél. Ezeket a slide-okat persze a képzeletem hozza össze. Van amikor odaültetem az előadót magam mellé, mint egy barátot és hagyom, hogy úgy meséljen nekem. Együtt iszunk valami finomat, és közben ő mentorál. Élménnyé formálom a tanulást. És amikor egyszer végighallgattam, jön egy újabb kör. Aztán egy újabb. Aztán még egy. Attól függően mennyire szomjazom ezt a tudást.

Imádok tanulni, és virtuális élményeket létrehozni egy e-bookból, könyvből, vagy hangoskönyvből, esetleg egy felvételen rögzített szemináriumból vagy videokurzusból. És ma már azt is tudom, hogy hogyan kell ezt profin csinálni. Nem az egómat építem, hanem a bölcsességemet. Legalábbis így érzem. Alázatosan hallgatom a mentoraimat és teljes megértésre törekszem. Mikor az ember tízezer dollárokat költ a tanulásra megtanul hatékonyan és élvezetesen tanulni. Akár egy mondat is, ami így bejut a szívünkbe életet megváltoztatható lehet.

Az elmúlt napokban hallottam és meg is jegyeztem pár ilyen mondatot a mentoraimtól.

Mint pl.
“Therapy is to heal your past, coaching is to create your future.” Azaz a terápia a múltad gyógyítását, a coaching pedig a jövőd létrehozását szolgálja.
“The cure for boredom is curiosity. There is no cure for curiosity.” Azaz az unalom kúrája a kíváncsiság. A kíváncsiság ellen nincs kúra.”
“There are two kind of people. Victims and owners. Owners let everything and everyone become their teacher.” Azaz: Kétfajta ember van. Vannak áldozatok és tulajdonosok. A tulajdonosok hagyják, hogy minden és mindenki a tanáruk legyen.”
“We sentence ourselves to the life we get by who we say we are.” Azaz azáltal ítéljük magunkat arra az életre amit kapunk, hogy kinek valljuk magunkat.

Remélem segített ez az eszmefuttatás neked is abban, hogy kedved legyen fejleszteni magad.