Tegnap Bob Proctor egyik könyvében amit lefordítottam és napi szinten újra és újra hallgatok, megütötte a fülemet egy gondolat. Így hangzott: „A szabadság abból fakad, hogy megértjük magunkat és a teremtővel való kapcsolatunkat. A megértés hiánya saját börtönébe zárja be az embert. A legtöbb ember saját maga börtönének a rabja.”

Magyarul, ha szabadok akarunk lenni, akkor elsődlegesen MEGÉRTÉSRE kell törekednünk. Nem anyagi javak felé törni, nem elveszni a mindennapok teendőinek hatékony elvégzésében, nem az AI adta új lehetőségeket kell tanulmányozni, hanem megértésre kell törekednünk, megérteni magunkat és az univerzummal való viszonyunkat.

Érdekes gondolat. Valahogy eddig még nem jött nekem át ilyen egyértelműen. Tudom, hogy számtalanszor idézte Bill Gove-ot Bob Proctor. Bill Gove mestere és nyilvános beszéd mentora volt és egyben a világ egyik legjobb előadója is, miszerint: „Ha szabad akarok lenni, akkor saját magammá kell válnom. Nem azzá az emberré, akivé úgy gondolom, hogy a feleségem szeretné, hogy váljak, nem azzá az emberré, akivé a gyermekeim szeretnék, hogy váljak. Ha szabad akarok lenni, akkor saját magammá kell válnom. És ezért jobban teszem, ha megtudom, ki is vagyok.”

Sokan nem tudjuk kik is vagyunk valójában. Tegnap az a gondolat jött az elmémbe, hogy mivel fontos számomra a józan ész, ezért hallgatok az intuíciómra. Látszólag a józan ész és az intuíció a skála két ellentétes végén helyezkedik el. Amíg a józan ész a tényekre, adatokra, számokra és a FIZIKAI valóságra alapoz, addig az intuíció a megfoghatatlan dolgok, az érzések, a sugallatok világa és leginkább a SPIRITUÁLIS térben levő energiákhoz, rezgésekhez és mezőkhöz hozzáférve vértez fel minket információkkal. Fizikai vs Spirituális.

Mi ötvözzük ezt a két világot magunkban és intellektusunkon keresztül létesítünk kapcsolatot közöttük. Amíg a fizikai tények és a “józan ész” világa sűrű és megváltoztathatatlan, a spirituális világ egy sokkal finomabb energiájú tér, ami könnyen formálható, és bármilyen kép megalkotására lehetőséget nyújt. És ebben a térben létezik az az intelligencia, ami aztán létrehozza a fizikai sűrűségűvé tömörödött dolgokat.

Amit a fizikai világban találunk az bár szintén végtelen a maga nemében, mégis csak töredéke a szemmel nem látható spirituális térnek. Einstein azt mondta, hogy „A képzelet fontosabb, mint a tudás. A tudás véges, míg a képzelet az egész világot átöleli.” A tudást az emberiség életében elsődlegesen a fizikai térben megtapasztalt élmények, események, dolgok, folyamatok eredményezték. Empirikus módon jutottunk az információhoz évezredeken keresztül. Ezt neveztük tudásnak.

Az intuíció, és a képzelet viszont elvisz minket egy egészen más világba, ahol sokkal nagyobb a játéktér. És a nézőpontunk megváltoztatásával még meg is sokszorozhatjuk egy adott pillanatban azt, hogy ez a játéktér a számunkra hogyan nézzen ki. Ez a játék sokkal több lehetőséget rejt, mintha csak abból a térből gondolkodunk, ami fizikailag körülvesz minket.

Én mérnökként nevelkedtem, és ezért szeretek magamra úgy tekinteni, mint olyasvalakire, aki két lábbal a földön áll, a realitás talaján, és logikus gondolkodásával halad előre az életben. (Ha nem így tennék valószínűleg már éhen haltam volna, vagy még mindig egy cégnél lennék alkalmazásban.)

De a logika leszűkíti azt az utat egy kis erdei ösvénnyé, ami valójában egy végtelen sávból álló autósztráda, ami ráadásul nem is 2 dimenziós, hanem a térben bármerre vezethet. És ennek a haladásnak egyik eszköze az intuíció.

“Fontos szerepet játszik az életemben a józan ész. Ezért hallgatok az intuíciómra.” – Írtam tegnap

Ha józan ésszel gondolkodom és a legjobbat akarom magamnak, nem szűkíthetem le az utat, hanem érdemes teret adnom egy nálam sokkal nagyobb, végtelen szervezőerővel bíró intelligenciának, ami az intuíciómon keresztül ül mitfárerként mellettem.

A mitfárerről mindig eszembe jut a vicc, hogy mit mondott utoljára……
A mitfárer utolsó szava így hangzott:  “Illetve…” 

Szóval az intuíció a legjobb mitfárer szerintem, és a józan ész javasolja nekem, hogy őt ültessem be az anyósülésre. A fizikai világ, a tudás, az anyagi dolgok – ezek mind “végesek”. Te, az univerzum, a képzelet, a spirituális tér – ezek mind végtelenek. Ezen végtelenből teremtetik a véges és nem fordítva.