Van jó félelem is.
Ezt kevesen tudják, de tényleg van jó félelem is. Alapban a félelem úgy definiálható, mint egy valós veszélytől való érzelmi reakció, a kialakulása az evolúció során a túlélési ösztönünkhöz kötődik. A „fight or flight” azaz az üss vagy fuss reakció mai napig megvan bennünk, amikor egy felmorduló vadállattal találkozunk mondjuk egy erdőben, de ugyanez a reakció működik akkor is, amikor az elménk mondjuk rettegett anyósunk vagy szigorú apánk haragos szavát idézi fel bennünk.
A félelem, mint érzelem annak ellenére, hogy sok esetben életmentő lehet, a legtöbb esetben manapság már nem valós veszélyre adott reakcióként ébred bennünk, hanem egy gondolati kép eredményeként. Sokszor ezt a gondolati képet kívülről kapjuk (pl. média, hírek stb.), de olyan eset is van, amikor a saját magunk számára gyártjuk le. Van amikor annyira hozzászokunk egy ilyen félelemmel teli kép „legyártásához”, hogy ez rutinjellegűvé válik, és erőteljes idegpályák is kialakulnak egy-egy ilyen képpel kapcsolatban.
A félelem bénító érzelem. Az egyik legkárosabb érzelemnek titulálják a szakértők. És teszik ezt azért, mert sajnos az esetek 98 százalékában a mai modern korban élő embert már nem fenyegeti olyan valós veszély, ami indokolttá tenné ezt a reakciót.
Ennek ellenére van jó félelem is.
Jó félelem akkor ébredhet bennünk, amikor valaki abban kezd el gondolkozni, hogy valami nagy dolgot vigyen véghez, valami komoly álmot valósítson meg, ami esetleg komolyabb anyagi erőfeszítéssel vagy jelentős időbefektetéssel jár. Jó félelem ébred bennünk, amikor elkötelezzük magunkat az álmaink megvalósítása mellett.
Ez is egy természetes reakció, hiszen a paradigmánk (a tudatalattinkban levő mentális programok) arra kondicionálják az egész lényünket, hogy automatikus, szinte robotpilóta módon vezérelve az eddig megszokott dolgokat tegyük nap, mint nap, magabiztosan.
A paradigma a status quoban hisz. Abban, hogy a jelen helyzet úgy jó, ahogy van, és nem érdemes változtatni rajta, mert az kockázattal vagy veszéllyel járhat. És itt jön be a félelem.
A jó félelem természetes iránytű, ami akkor ébred az emberben, amikor az álmai megvalósítását veszi célba, és a megszokottól eltérő döntést hoz. A jó félelem ugyanolyan jellegű a fizikai hatásait tekintve mint a rossz félelem – amikor valami olyan kép ébreszt benned félelmet, ami valóban negatív kimenetelű lehet a számodra – azaz összeszorul a gyomrod, izzadni kezd a tenyered, néha szinte lebénulsz, és elkezdesz parázni, a „Mi lesz, ha nem sikerül…?” és a „Hogyan fogom tudni végigcsinálni…?” kérdésektől.
A „Mi lesz, ha nem sikerül?” a sikertelen emberek kérdése. A sikeres emberek Napoleon Hill óta TUDJÁK, hogy minden amit az emberi elme képes elképzelni, és amiben hinni tud, azt képes megvalósítani. Tehát nincs olyan végkimenetel, hogy nem sikerül, ha betartod ezt a két dolgot: Elképzeled és Hiszel benne.
A „Hogyan fogom tudni végigcsinálni?” szintén a sikertelen emberek kérdése. Ahogy Steve Jobs is elmondta: „You can’t connect the dots looking forward; you can only connect them looking backwards. So you have to trust that the dots will somehow connect in your future.” Azaz „A pontokat nem fogod tudni előrefelé összekötni, csak akkor amikor majd visszatekintesz. Bíznod kell benne, hogy valamilyen módon a pontok majd összekapcsolódnak a jövőben”. Magyarul a hogyanokat ne akard tudni az elején. TUDD, hogy a hogyanokat az elején még nem tudhatod.
Keresd a jó félelmet, és akard legyőzni, mert képes vagy rá. A jó félelem mögött nincs valós veszély. A jó félelem az álmaid felé vezet.
Amikor rájössz, hogy a félelem és a hit ugyanannak a pénzérmének a két ellentétes oldala, és egyszerre mindig csak az érme egyik oldalát láthatod, megnyugszol, mikor megpillantod az érme BÁRMELYIK oldalát. Onnantól fogva azonnal tudod, hogy ha az egyik oldalát látod, a másiknak is LÉTEZNIE KELL.
„A félelem és a hit is azt teszi szükségessé, hogy valami olyan dologban higgy, ami a szemnek láthatatlan. Te döntesz!” – mondja Bob Proctor.
Én hiszem, hogy a mai helyzetben is képes bárki megvalósítani az álmait, és ehhez keresztül kell mennie azon a félelem-gáton, ami a jó félelem által felállított érzelmi akadály. Nem más, mint egy illúzió.
Ha TUDOD mi zajlik benned ilyenkor, akkor azt is TUDOD, hogy KÉPES VAGY LEGYŐZNI, hiszen ez a félelem mindössze a képzeleted szülötte, nem pedig valós veszély.
Ezt kevesen tudják, de tényleg van jó félelem is. Alapban a félelem úgy definiálható, mint egy valós veszélytől való érzelmi reakció, a kialakulása az evolúció során a túlélési ösztönünkhöz kötődik. A „fight or flight” azaz az üss vagy fuss reakció mai napig megvan bennünk, amikor egy felmorduló vadállattal találkozunk mondjuk egy erdőben, de ugyanez a reakció működik akkor is, amikor az elménk mondjuk rettegett anyósunk vagy szigorú apánk haragos szavát idézi fel bennünk.
A félelem, mint érzelem annak ellenére, hogy sok esetben életmentő lehet, a legtöbb esetben manapság már nem valós veszélyre adott reakcióként ébred bennünk, hanem egy gondolati kép eredményeként. Sokszor ezt a gondolati képet kívülről kapjuk (pl. média, hírek stb.), de olyan eset is van, amikor a saját magunk számára gyártjuk le. Van amikor annyira hozzászokunk egy ilyen félelemmel teli kép „legyártásához”, hogy ez rutinjellegűvé válik, és erőteljes idegpályák is kialakulnak egy-egy ilyen képpel kapcsolatban.
A félelem bénító érzelem. Az egyik legkárosabb érzelemnek titulálják a szakértők. És teszik ezt azért, mert sajnos az esetek 98 százalékában a mai modern korban élő embert már nem fenyegeti olyan valós veszély, ami indokolttá tenné ezt a reakciót.
Ennek ellenére van jó félelem is.
Jó félelem akkor ébredhet bennünk, amikor valaki abban kezd el gondolkozni, hogy valami nagy dolgot vigyen véghez, valami komoly álmot valósítson meg, ami esetleg komolyabb anyagi erőfeszítéssel vagy jelentős időbefektetéssel jár. Jó félelem ébred bennünk, amikor elkötelezzük magunkat az álmaink megvalósítása mellett.
Ez is egy természetes reakció, hiszen a paradigmánk (a tudatalattinkban levő mentális programok) arra kondicionálják az egész lényünket, hogy automatikus, szinte robotpilóta módon vezérelve az eddig megszokott dolgokat tegyük nap, mint nap, magabiztosan.
A paradigma a status quoban hisz. Abban, hogy a jelen helyzet úgy jó, ahogy van, és nem érdemes változtatni rajta, mert az kockázattal vagy veszéllyel járhat. És itt jön be a félelem.
A jó félelem természetes iránytű, ami akkor ébred az emberben, amikor az álmai megvalósítását veszi célba, és a megszokottól eltérő döntést hoz. A jó félelem ugyanolyan jellegű a fizikai hatásait tekintve mint a rossz félelem – amikor valami olyan kép ébreszt benned félelmet, ami valóban negatív kimenetelű lehet a számodra – azaz összeszorul a gyomrod, izzadni kezd a tenyered, néha szinte lebénulsz, és elkezdesz parázni, a „Mi lesz, ha nem sikerül…?” és a „Hogyan fogom tudni végigcsinálni…?” kérdésektől.
A „Mi lesz, ha nem sikerül?” a sikertelen emberek kérdése. A sikeres emberek Napoleon Hill óta TUDJÁK, hogy minden amit az emberi elme képes elképzelni, és amiben hinni tud, azt képes megvalósítani. Tehát nincs olyan végkimenetel, hogy nem sikerül, ha betartod ezt a két dolgot: Elképzeled és Hiszel benne.
A „Hogyan fogom tudni végigcsinálni?” szintén a sikertelen emberek kérdése. Ahogy Steve Jobs is elmondta: „You can’t connect the dots looking forward; you can only connect them looking backwards. So you have to trust that the dots will somehow connect in your future.” Azaz „A pontokat nem fogod tudni előrefelé összekötni, csak akkor amikor majd visszatekintesz. Bíznod kell benne, hogy valamilyen módon a pontok majd összekapcsolódnak a jövőben”. Magyarul a hogyanokat ne akard tudni az elején. TUDD, hogy a hogyanokat az elején még nem tudhatod.
Keresd a jó félelmet, és akard legyőzni, mert képes vagy rá. A jó félelem mögött nincs valós veszély. A jó félelem az álmaid felé vezet.
Amikor rájössz, hogy a félelem és a hit ugyanannak a pénzérmének a két ellentétes oldala, és egyszerre mindig csak az érme egyik oldalát láthatod, megnyugszol, mikor megpillantod az érme BÁRMELYIK oldalát. Onnantól fogva azonnal tudod, hogy ha az egyik oldalát látod, a másiknak is LÉTEZNIE KELL.
„A félelem és a hit is azt teszi szükségessé, hogy valami olyan dologban higgy, ami a szemnek láthatatlan. Te döntesz!” – mondja Bob Proctor.
Én hiszem, hogy a mai helyzetben is képes bárki megvalósítani az álmait, és ehhez keresztül kell mennie azon a félelem-gáton, ami a jó félelem által felállított érzelmi akadály. Nem más, mint egy illúzió.
Ha TUDOD mi zajlik benned ilyenkor, akkor azt is TUDOD, hogy KÉPES VAGY LEGYŐZNI, hiszen ez a félelem mindössze a képzeleted szülötte, nem pedig valós veszély.