Régóta éreztem magam ilyen huzamos ideig ennyire jól a bőrömben, mint most. Azt érzem, az évek mindset munkája most kezd igazán beérni. Érdekes, hogy ebben az évben nem történtek különösen nagy dolgok, de valahogy minden ami történik velem, nagyon pozitív. Legalábbis én annak élem meg.

Kialakítottunk egy olyan otthont, ahol egy teljesen új életterünk van, a kertet, ami eddig is megvolt, de nem igazán használtuk ki, egy csodaszép terasszal bővítettük ki, ahova varázslatos kiülni, dolgozni, olvasni, napozni, zenét hallgatni, meditálni és fürdőzni a nyugalomban. Ha Beverly Hillsbe költöznék, akkor sem lenne kellemesebb egy ilyen kerti hangulat, csak talán pálmafák vennének körül a lombhullató növényzet helyett.

Csináltunk egy kis magaságyást, ahol bazsalikom, paradicsom és chili is terem, és a medencét, ami korábbi években több fejfájást is okozott megtanultam megfelelő módon ápolni és ezáltal tökéletes fürdőzési élményben lehet nap mint nap részem.

Amikor tegnap egy önfejlesztő könyv olvasása közben feltette a szerző a kérdést mi az az 5 dolog, ami miatt hálát érzek, a fontossági sorrendtől függetlenül ez az 5 dolog jutott eszembe:
Lelki békém
Korlátlan potenciálom
Szerető családom
A bőség, amiben élek
A mindennapjaim szabadsága

Ezeket mind jelenleg is birtoklom. De mindig olyan dolgokért is érdemes hálát adnunk, ami még nincs a birtokunkban, hogy aztán hozzájussunk ezekhez a javakhoz, és ilyenkor én mindig azokra az emberekre gondolok, akiket segíteni tudok a jövőben, hogy hasonló módon megismerve önmagukat és saját elméjük és eszköztáruk működését (beleértve a tudatosságukat) egy sokkal magasabb életminőséghez juttassak.

Vezetőnek érzem magam, nemcsak mentornak és coachnak, az életem példa lehet azok számára, akik hitelesnek látnak, de nem fáradozom mindenáron azon, hogy mindenki számára példa lehessek. Arra is rájöttem, hogy ez nem lehetséges, és nem is lehet cél. Azokkal szeretnék emelkedni csak és kizárólag, akik elfogadnak hiányosságaimmal és erősségeimmel együtt mentoruknak, coachuknak, vezetőjüknek. Nekem is vannak mentoraim, coachaim, vezetőim, akiket én is követek. Ez egy természetes folyamat. Mindannyian követünk valakit.

Minél természetesebben érzi az ember magát a bőrében, annál könnyedebb és boldogabb az élet. Az utóbbi időkben rájöttem arra, hogy tényleg minket tükröz vissza a környezetünk. A paradigmánk, ami a mindennapi szokásszerű viselkedésünket irányítja, egy hihetetlen társ és szövetséges is lehet, nemcsak ellenség.

Bob Proctor tanításai először azt az érzést keltették bennem, hogy a paradigma az ellenségünk, és bekorlátozza az életünket. Ez így is van addig a pontig, amíg meg nem ismerjük. Ha úgy tekintünk a paradigmára, mint barátunkra és szövetségesünkre meg tud változni önmagunkkal való viszonyunk. Vagy tekintsünk rá nyugodtan úgy mint a gyermekünkre, aki szuperképességekkel van felvértezve, hiszen ez az igazság. Valójában egy szuperképességekkel felvértezett gyermekünk a paradigmánk, akinek fogalma sincs erről, de kezdetben makacsul ragaszkodik az igazához. Ha tanítani szeretnénk, először le kell vele ülnünk barátként beszélgetni. Türelemmel kell felé lennünk, hogy megtudjuk, mi nyomja a lelkét. Miért olyan dühös a világra. Mi az amivel folyamatosan elégedetlen. Mi az amit fix módon hisz, és ami egyébként nem az objektív valóság.

Az objektív valóság az, hogy a valóság egy szubjektív illúzió.

A paradigma nem ellenség, ha nem ellenségként tekintünk rá.
Az univerzális törvényeket nem ellenünk alkotta a Teremtő.
És a szellemi képességeink, amikről az iskola nem oktatott, még lehetnek a legnagyobb erősségeink, ha napi szinten csiszoljuk őket.

Nekem az egyik küldetésem, hogy a paradigmám a legjobb barátommá tegyem.

Az utóbbi hónapokat életem legjobb hónapjaiként éltem meg. Kizárva olyan káros eltérüléseket, mint a folytonos eredményhajhászás, az anyagiak mindenek feletti előtérbe helyezése, önmagam belső kritizálása és ostorozása. Visszatért az életembe a humor, a türelem, a családfókusz, a meditáció, a valódi vagyonos lét tanulmányozása, a lelki nyugalom és a bátorító és egyben megnyugtató belső párbeszéd.

Kizártam a manipulatív befolyást az életemből, amivel visszaéltek olyan emberek, akik értékrendje nem egyezett az enyémmel. Helyesen tettem. Attól még, hogy valaki profi manipulátor, még nem lesz boldog és kiegyensúlyozott élete. Neki is vannak “őrizetlenül hagyott pillanatai”, amikor nem szerepet játszik, hanem valódi belső érzései tükröződnek az arcán. Ez lehet, hogy csak egy pillanat, de ez az “igazság pillanata”. Ezek az árulkodó pillanatok, amikor rájöhetsz, ki is áll valóban veled szemben. Volt részem ilyen pillanatokban. És döntöttem.

Boldogság, lelki béke, bőség, szabadság, kiegyensúlyozottság, integritás. Ezek a fontos értékek a számomra. Ezért a manipuláció polipjának csápjait és tapadókorongjait lefejtettem magamról és szétváltak útjaink. Érezhetően mélyebbeket lélegzek azóta. Érezhetően jobban alszom azóta. Érezhetően jobb a kisugárzásom azóta. Érezhetően magasabb az energiaszintem és a rezgésem azóta.

Az életben vagy nyerünk vagy tanulunk. De a tanulás is nyerés, ezért az életben vagy nyerünk, vagy nyerünk. Ez a lényeg. Én is tanultam és nyertem. Azóta is nyerésben vagyok. Csodálatos az életem és hálás vagyok érte minden nap.

Nem szoktam ilyen érzésekről beszélni, de tudnod kell Te aki most ezt olvasod, hogy ÉRTED IS HÁLÁS VAGYOK. Remélem segíthetlek még az előrehaladásodban, remélem Neked is egyre csodálatosabb az életed.

Legyen egy isteni nyári napod és kívánok hozzá finom jéghideg mentás limonádét vagy egy jéghideg sört, ami jobban csúszik!