Tegnapelőtt egy elgondolkoztató felismerésem lett.

Biztosan tapasztaltad, ha gyakorló szülő vagy, hogy ez a szerep nem konfliktusmentes. Nem arra gondolok, hogy a gyermeked osztályfőnökével, vagy barátaival kerülsz összetűzésbe. Hanem a közted és a gyermeked közötti nézeteltérésre.

Hiába. „Más generáció vagytok.”

Azt tapasztalom, hogy ez az üzenet mindenhonnan megerősítésre is kerül, és ezzel már eleve hátrányos helyzetet eredményez. Baby boomerek, X generáció, Y generáció, millenárisok és a többi. Mindenki hangsúlyozza, hogy a felfogásbeli és értékrendbeli különbségek a generációk között megnehezítik a kommunikációt, ha valakit mondjuk 30 év korkülönbség választ el a másiktól. Ez az üzenet beépül a tudatalattiba, és még nehezebbé teszi, hogy megértsük egymást, hiszen: “Hogyan is érthetne meg engem egy nálam 30 évvel idősebb valaki?” mondja a millenáris fiatal.

Az én személyiségtípusom kolerikus-szangvinikus, vagy D-I, azaz piros-sárga, ha a DISC tipológiát nézzük. Eredetileg legalábbis ez volt 80%-ban D, 20%-ban I. Elég gyakori az ilyen keverék az extrovertált emberek között. Ma már sokkal csiszoltabb vagyok, elég helyzetfüggően viselkedem, de annak idején bizony a “született vezető” jellegű viselkedés volt rám a jellemző.

Mióta a John Maxwell Teamben Minősített Coach lettem, nagyon sokat változtam. Kolerikus Coach ugyanis nem létezik. Ha valaki megmondó vezetőként kezd el coachként működni, az jobban teszi, ha pályát változtat. A coaching beszélgetések lényege pont abban rejlik, hogy a coach, mint beszélgetőpartner a megértő és kiváncsi szövetséges szerepében van, és inkább intuitív kérdéseken és összefoglaló összegzéseken keresztül irányítja a beszélgetést, minthogy megmondó-ember legyen.

Tegnapelőtt a huszonegy éves fiammal történt egy nem túl építő szóváltás. Átmentem „Én a helyedben ezt tettem volna”, meg „Miért nem csinálod már, amit korábban javasoltam” és „Szerintem ez lenne a legfontosabb” üzemmódba, ami persze TOTÁL KUDARCOT vallott. Nem kiabáltunk, de pár mondat után azzal állt fel, hogy megkérdőjelezte az empátiámat felé, és egyértelmű volt, hogy nem kapta meg azt a támogató segítséget tőlem, amire várt. Elcsúsztam a kommunikációs banánhéjon. Én a díjnyertes Coach. Szívás.

Elgondolkoztam, hogy milyen furcsa, hogy pont a hozzám legközelebb álló általam legjobban szeretett embert nem vagyok képes megfelelően segíteni. Miért nem tudok Vele is egy hasonló jellegű coaching beszélgetést folytatni, mint amit emberek százaival lefolytattam már? Miért nem tudom a LEGJOBB ÉNEMET nyújtani felé? Ezen változtatom kell!

Szülőként, néha azért vagyunk nehéz helyzetben, mert a gyermekeink a bennük évek alatt kialakult szemüvegen át néznek minket, és ha változtunk is sokat, ez a változás azért nem tűnik fel, mert túl közel vannak hozzánk.

Eldöntöttem, hogy változtatok, és a legjobb támogató-empatikus coach énemet veszem elő, és újrafűzöm a beszélgetést, oly módon, hogy érezze valóban fejlődtem a kommunikáció terén, és nem a megmondó szigorú apa vagyok, hanem egy megértő barát, aki konstruktívan támogatja, és előhozza belőle a megoldást, az előtte álló kihívás legyőzésére.

Tegnap miután felébredt megkérdeztem, hogy ad-e esélyt arra, hogy visszatekerjük a filmet és egy másik minőségű beszélgetést folytassunk, amiben nem ugyanazt az embert fogja bennem látni, mint előző nap. Igent mondott. Egy kellemes estét töltöttünk el egymással őszintén beszélgetve, az ő kihívásai voltak most is fókuszban, de én már nem a megmondó ember szerepét játszottam, hanem a kíváncsi, támogató, megoldásfókuszú coachként voltam jelen. Hálistennek nagyon jól sikerült teljesítenem ebben a minőségben. Az tudtam lenni, aki lenni akartam.

Sok olyan dolog jött a felszínre, amire korábban még nem gondolt, és új utak rajzolódtak ki, amin keresztül a céljaihoz eljuthat. Számomra is világossá vált pár olyan alapértéke, aminek korábban nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget.

Fontosnak érzem, hogy ilyen minőségű és időtartamú beszélgetéseket (közel 3 órát beszélgettünk) rendszeresen beidőzítsünk majd, bár az ő naptára általában tele van, de bízom benne, hogy a tegnapi élmény jó alapot biztosít, hogy ő is akarjon ezekre időt szánni.

Ha gyakorló szülő vagy és hasonló kommunikációs konfliktusaid voltak/vannak javaslom, hogy olvass utána, hogyan érdemes kommunikálni a különböző személyiségtípusokkal, vagy annak, mi is például a coaching, és utána tedd át a gyakorlatba amit tanultál. A gyermeked néha a legjobb tanulópálya lehet.

Legyen csodálatos napod és hétvégéd és ha empátiát érzel a téma iránt, tegyél légy szíves egy egyest a kommentekhez!