Mindenre képesek vagyunk, amit elhiszünk, hogy képesek vagyunk rá. Az alaphelyzet is jó amiből kiindulunk. Nézz csak rá egy újszülöttre: maga a boldogság.
Nagyon sok hanganyagot, könyveket hallgattam mostanában amelyek kifejezetten a spiritualitással foglalkoznak. Arra jöttem rá, hogy FONTOS mivel tápláljuk az elménket, legyenek ezek a gondolatok saját gondolataink vagy származzanak akár külső forrásból.
Amikor egy-egy hanganyagot hallgatunk vagy olvasunk egy könyvet – netán egyszerre mindkettőt, ahogyan én is szoktam – az elménk arra a rezgésre hangolódik, ami a forrás. Ez történik akkor is persze, amikor nem kontrolláljuk a forrást. Akkor a környezetünk válik a forrássá, vagy a saját gondolataink. Egyik sem túl megbízható a fejlődés szempontjából. A környezetünk is és a saját gondolataink is ott tartanak minket, ahol most vagyunk.
Ha megkérdezném az átlagembert, mennyire boldog, a legtöbben, ha őszintén felelnének sajnos nem mondanák azt, hogy boldogok. Valamihez kötnék a dolgot, ami jelenleg nincs jelen az életükben. „Majd akkor leszek boldog, ha….” Ha nem is mondják ki az emberek, de így éreznek a nap túlnyomó részében. Egy elérendő, és nem jelen levő pozícióba helyezik a boldogságot.
Ez nem azért van, mert ne lenne a boldogság elérhető körülöttünk vagy bennünk. Hanem azért mert az agyunk és az elménk is folyamatosan – a túlélési orientáció miatt elsősorban – a problémákat veszi észre, és azokon kezd el dolgozni. Ezen felül bennünk van az olthatatlan vágy, hogy „biztosan van ennél jobb, mint ahogy most érzem magam, nem állhatok meg, mennem kell tovább.”
Pedig nincs jobb annál, mint ami most van. Nincs. Most a jelen pillanat a legjobb. Igen. Nekem is, és Neked is, és Mindenkinek. A jelen pillanat a legjobb. Ha ezt nem veszed észre és nem helyezkedsz bele a jelen pillanatba, a boldogság pillanata sosem jön el. Vagy amikor eljön, hidd el nem fog sokáig tartani. Csak egy pillanatig.
Mentoromnak mindene megvolt. Mindene. Anyagi függetlenség, szerető kapcsolatok. Egészség. Egy jó ügy, aminek a szolgálatába állította magát. Jó volt a kapcsolata az Univerzummal és a Teremtővel is. De ott volt az olthatatlan vágy, amit írtam. Pont úgy ahogy írtam: „Biztosan van ennél jobb, mint ahogy most érzem magam, nem állhatok meg, mennem kell tovább.” Nem engedte át magát a boldogságnak. Nem vette észre, hogy meg kellene álljon és élveznie kellene, amit megteremtett. Mert mindent megteremtett.
Tony Robbins szerint 2 dolgot kell mesteri szintre vinnünk az életben. Az egyik a Science of Achievement a másik az Art of Fulfillment. Az egyik az Eredményesség Tudománya, a másik a Beteljesültség Művészete. Az egyik Tudomány, és tanulható. A másik művészet, ami nem tanulható, de megtapasztalható. Az egyikhez eljutsz a józan ész által, a másikhoz a szíven keresztül vezet az út.
Amikor azt mondod magadnak, „Kell hogy ennél jobb is legyen, tovább kell mennem, magasabbra kell tennem a lécet, újabb szinteket kell elérnem.” az egy hazugság. Nem KELL semmit sem elérned, semmire nem vagy kényszerítve, úgy vagy jó, ahogy vagy, és úgy jó minden, ahogy van.
Most.
Itt.
És nyugodtan érezd magad jól és boldogan. Mert ahogy Wayne Dyer is mondja: „A boldogsághoz nem vezet út. A boldogság maga az út.” Te teremted a boldogságodat és a boldogtalanságodat is sajnos. Happiness is an inner game. Or more: It’s an inner truth.
Azért érzed rosszul magad, mert eltorzítod a valóságod. Igen, jól hallottad. Azért érzed rosszul magad, mert ELTORZÍTOD A VALÓSÁGOD. A valóságod az, hogy boldog vagy legbelül. Ez a lélek létállapota. A hagymahéjak, amik rárakódnak elhitetik veled, hogy nem is érzed jól magad. De amikor egy percre valódi önmagadba bele helyezkedsz, rájössz, hogy még ennél is többről van szó. Nem csak boldog vagy legbelül, hanem Te magad vagy a BOLDOGSÁG.
Engedd el, hogy a világ a markában tartson. Engedd el a világ szorítását. Rá fogsz jönni, nem is a világ szorít téged, és tart a markában, hanem pont fordítva. Te vagy az, aki nem akarod elengedni azt a valóságot, amiről, úgy gondolod, hogy valóság, pedig csak illúzió.
Te egy végtelen, alaktalan, megfoghatatlan lény vagy, aki jelenleg egy emberi élményt él át itt a Földön, és ehhez az elméjét és a testét használja, mint eszközt arra, hogy tapasztaljon. De a valóság az, hogy mindezt Te belülről nyugodtan és boldogan szemlélheted végig. Nem kell azonosulnod a testeddel és az elméddel. Mind a kettő csak eszköze annak a végtelen lénynek, aki vagy. Ne torzítsd el a valóságod. Ne azonosítsd magad az eszközeiddel.
Állítsd meg a pillanatot. Helyezkedj bele a valóságodba. A tudatosságodba. Szemlélődj, mosolyogj, öleld meg a világot, és sugározd ki a boldogságot, ami ilyenkor átveszi a hatalmat az aggódástól, a félelemtől, az elvárásoknak való megfeleléstől.
Boldogan minden könnyebben teljesül számodra majd itt a fizikai világban. Használd a boldogságod teremtő erejét.
Nagyon sok hanganyagot, könyveket hallgattam mostanában amelyek kifejezetten a spiritualitással foglalkoznak. Arra jöttem rá, hogy FONTOS mivel tápláljuk az elménket, legyenek ezek a gondolatok saját gondolataink vagy származzanak akár külső forrásból.
Amikor egy-egy hanganyagot hallgatunk vagy olvasunk egy könyvet – netán egyszerre mindkettőt, ahogyan én is szoktam – az elménk arra a rezgésre hangolódik, ami a forrás. Ez történik akkor is persze, amikor nem kontrolláljuk a forrást. Akkor a környezetünk válik a forrássá, vagy a saját gondolataink. Egyik sem túl megbízható a fejlődés szempontjából. A környezetünk is és a saját gondolataink is ott tartanak minket, ahol most vagyunk.
Ha megkérdezném az átlagembert, mennyire boldog, a legtöbben, ha őszintén felelnének sajnos nem mondanák azt, hogy boldogok. Valamihez kötnék a dolgot, ami jelenleg nincs jelen az életükben. „Majd akkor leszek boldog, ha….” Ha nem is mondják ki az emberek, de így éreznek a nap túlnyomó részében. Egy elérendő, és nem jelen levő pozícióba helyezik a boldogságot.
Ez nem azért van, mert ne lenne a boldogság elérhető körülöttünk vagy bennünk. Hanem azért mert az agyunk és az elménk is folyamatosan – a túlélési orientáció miatt elsősorban – a problémákat veszi észre, és azokon kezd el dolgozni. Ezen felül bennünk van az olthatatlan vágy, hogy „biztosan van ennél jobb, mint ahogy most érzem magam, nem állhatok meg, mennem kell tovább.”
Pedig nincs jobb annál, mint ami most van. Nincs. Most a jelen pillanat a legjobb. Igen. Nekem is, és Neked is, és Mindenkinek. A jelen pillanat a legjobb. Ha ezt nem veszed észre és nem helyezkedsz bele a jelen pillanatba, a boldogság pillanata sosem jön el. Vagy amikor eljön, hidd el nem fog sokáig tartani. Csak egy pillanatig.
Mentoromnak mindene megvolt. Mindene. Anyagi függetlenség, szerető kapcsolatok. Egészség. Egy jó ügy, aminek a szolgálatába állította magát. Jó volt a kapcsolata az Univerzummal és a Teremtővel is. De ott volt az olthatatlan vágy, amit írtam. Pont úgy ahogy írtam: „Biztosan van ennél jobb, mint ahogy most érzem magam, nem állhatok meg, mennem kell tovább.” Nem engedte át magát a boldogságnak. Nem vette észre, hogy meg kellene álljon és élveznie kellene, amit megteremtett. Mert mindent megteremtett.
Tony Robbins szerint 2 dolgot kell mesteri szintre vinnünk az életben. Az egyik a Science of Achievement a másik az Art of Fulfillment. Az egyik az Eredményesség Tudománya, a másik a Beteljesültség Művészete. Az egyik Tudomány, és tanulható. A másik művészet, ami nem tanulható, de megtapasztalható. Az egyikhez eljutsz a józan ész által, a másikhoz a szíven keresztül vezet az út.
Amikor azt mondod magadnak, „Kell hogy ennél jobb is legyen, tovább kell mennem, magasabbra kell tennem a lécet, újabb szinteket kell elérnem.” az egy hazugság. Nem KELL semmit sem elérned, semmire nem vagy kényszerítve, úgy vagy jó, ahogy vagy, és úgy jó minden, ahogy van.
Most.
Itt.
És nyugodtan érezd magad jól és boldogan. Mert ahogy Wayne Dyer is mondja: „A boldogsághoz nem vezet út. A boldogság maga az út.” Te teremted a boldogságodat és a boldogtalanságodat is sajnos. Happiness is an inner game. Or more: It’s an inner truth.
Azért érzed rosszul magad, mert eltorzítod a valóságod. Igen, jól hallottad. Azért érzed rosszul magad, mert ELTORZÍTOD A VALÓSÁGOD. A valóságod az, hogy boldog vagy legbelül. Ez a lélek létállapota. A hagymahéjak, amik rárakódnak elhitetik veled, hogy nem is érzed jól magad. De amikor egy percre valódi önmagadba bele helyezkedsz, rájössz, hogy még ennél is többről van szó. Nem csak boldog vagy legbelül, hanem Te magad vagy a BOLDOGSÁG.
Engedd el, hogy a világ a markában tartson. Engedd el a világ szorítását. Rá fogsz jönni, nem is a világ szorít téged, és tart a markában, hanem pont fordítva. Te vagy az, aki nem akarod elengedni azt a valóságot, amiről, úgy gondolod, hogy valóság, pedig csak illúzió.
Te egy végtelen, alaktalan, megfoghatatlan lény vagy, aki jelenleg egy emberi élményt él át itt a Földön, és ehhez az elméjét és a testét használja, mint eszközt arra, hogy tapasztaljon. De a valóság az, hogy mindezt Te belülről nyugodtan és boldogan szemlélheted végig. Nem kell azonosulnod a testeddel és az elméddel. Mind a kettő csak eszköze annak a végtelen lénynek, aki vagy. Ne torzítsd el a valóságod. Ne azonosítsd magad az eszközeiddel.
Állítsd meg a pillanatot. Helyezkedj bele a valóságodba. A tudatosságodba. Szemlélődj, mosolyogj, öleld meg a világot, és sugározd ki a boldogságot, ami ilyenkor átveszi a hatalmat az aggódástól, a félelemtől, az elvárásoknak való megfeleléstől.
Boldogan minden könnyebben teljesül számodra majd itt a fizikai világban. Használd a boldogságod teremtő erejét.