Stephen Covey „A kiemelkedően eredményes emberek 7 szokása” című könyvében bemutat egy nagyon fontos koncepciót: a Termelés (P) és a Termelési Kapacitás (PC) fogalmát. Nagyon képszerű, ha az aranytojást tojó tyúk meséjére gondolsz. Az aranytojás maga a Termelés, az eredmény – akár az azonnali eredmény – amit elérsz a munkáddal. Viszont Te vagy a tyúk, aki az aranytojásokat tojja. A Termelési Kapacitás, a tojást tojó képességed. Célod, hogy hosszú távon fenntartsd és növeld a termelékenységedet.

A napi feladatok elvégzése és a lehetőleg azonnali eredmények elérése rendkívül fontos. Mindenki erre ösztönöz, és úgy néz ki ezt várja el tőled a világ. Ez a Termelés (P), amikor egy projektet időben befejezel, vagy egy ügyfeled elégedetten távozik, vagy szerzel egy új klienst a céged számára. Ezek mind olyan dolgok, amiket azonnal látsz és érezhetsz, kitapinthatóan a pénztárcádban. Viszont, ha csak erre fókuszálsz, és nem törődsz a saját közérzeteddel, az egészségeddel, vagy azzal, hogy folyamatosan tanulj és fejlődj, akkor egy idő után kifáradsz, és a termelékenységed csökkenni fog. Ha nem figyelsz a kellő P/PC arányra, egy ponton a tyúk végelgyengengülésben kimúlik.

Ezért kell figyelned a Termelési Kapacitásodra (PC) is. Ez azt jelenti, hogy gondoskodsz arról, hogy megőrizd és növeld a saját képességedet a termelésre. Ez lehet az egészséged megőrzése, rendszeres testmozgás, megfelelő pihenés, vagy éppen az, hogy időt szánsz a tanulásra és az új készségek elsajátítására. Ha ezekre nem figyelsz, akkor egy idő után kifáradsz, és nem fogsz tudni olyan hatékonyan dolgozni, mint szeretnél.

Brian Tracy sokszor hivatkozik a felelősségre. Amíg nem vállalsz felelősséget az életedért, nem sok minden fog változni. Ez így van. De nem csak a termelés a felelősséged, hanem az aranytojást tojó tyúk életben tartása is.

Megjelent egy kép előttem tegnap. Egy Forma-1-es autóban ültem, és vezettem. Mentorom ment előttem, én szorosan a nyomában. Aztán egész hirtelen az egyik kanyarban kivágódott a kocsija és a betonfalnak ütközött, és lángba borult. Én lelassítottam, láttam hogy nem tehetek semmit, de megálltam az út szélén. Nem mentem tovább, bár egy “versenyben” vettünk részt.

Később tudtam meg, hogy ő tudta, hogy a kocsija hibás, és ezt jelezte neki is a műszerfal, de ő ahelyett, hogy lelassított volna, és kiállt volna a versenyből, csak nyomta tovább. Mint az aranytojást tojó tyúk csak tojta, tojta a tojásokat. Pedig nem kellett volna. Nem csak a tojásokért vagyunk felelősek, hanem a tyúkért is. Önmagunkért is.

Ha úgy érzed, szitál az autó, lehet, hogy kilyukadt egy gumid, vagy éppen az olajszint alacsony a kocsidban, akkor meg kell állni. Ez is a felelősségünk. Rájöttem arra, hogy a tyúk valójában fontosabb, mint a tojás. Tyúkból csak egy van. Tojásból meg annyi, amennyit akarunk, amíg a tyúk életben van.

Sokszor felteszem a kérdést: Miért nem lassított a kocsival, miért nem állt ki a versenyből? Megtehette volna. A válaszom mindig az, hogy az ego volt, ami félrevezette. Azt gondolta, nem teheti meg, hogy kiáll. Félrevezette a saját egója.

Van egy pont, amikor hiába nyomod jobban a pedált nem gyorsul a kocsi annyival, mint korábban. Van egy teljesítménygörbe, aminek a csúcspontját elérve, a további pluszok már inkább csökkentik a teljesítményt, A dolog többe kerül, mint amennyi hasznot hoz. Felelős vagy, hogy ezt felismerd. Én miután balesetet szenvedett a mentorom, szépen lehúzódtam az útról. Megálltam és most körbejárom a kocsit, megvizsgálom, kicserélem a szűröket, a kopott fékpofákat, az olajat. Megsimogatom, megpuszilgatom. Még jó pár kört akarok vele menni. Stephen Covey tanítását Te is fogadd meg. P/PC azaz Termelés és Termelési Kapacitás. Nem mindegy mennyi ideig él az aranytojást tojó tyúk.