Tegnap feltettem egy egyszerű kérdést.

„Egy 300 000 forint/hó keresetű, magát” pénzügyi mentornak” valló ember mennyire HITELES szerinted?”

 

Sok válasz érkezett. Volt, aki szerint nem az. Volt, aki azt mondta, hogy kevés a kontextus, hogy ezt így meg lehessen ítélni. És volt, aki szerint – idézem – „Van olyan, akinek a befogadása kevés, mégis tud mentorálni, és általa nem kevés pénzhez jutnak a mentoráltjai.” Ebben a mondatban őszinte leszek, nem pontosan értem, mit jelent az a kifejezés, hogy valakinek a „befogadása kevés”.

 

Hadd bővítsem ki a kontextust, hogy pontosan értsd, mit is értek ezalatt a szó alatt, hogy MENTORÁLÁS. A mentor definíció szerint az, aki MÁR VÉGIGMENT az úton, amin te most elindulsz. Nem tanácsot ad, hanem TAPASZTALAT oszt meg. És pontosan ezért, ha valaki pénzügyi mentor akar lenni, akkor legalább ott kell tartania anyagilag, ahol te tartani akarsz.

Ha 300 000-t keres a mai magyar viszonyok mellett, akkor legfeljebb TÚLÉLÉS szintet tud tanítani, nem pénzügyi bőséget. Nem bántás ez, hanem REALITÁS. Egy serpa sem vezethet fel senkit magasabbra, mint ahova ő maga valaha feljutott. 

 

Sokan keverik a segítő szerepek fogalmait, ezért szeretném tisztán definiálni, hogy számomra mit jelentenek. 

 

1. A coach, aki kérdésekkel nyitja meg az elmédet. A coach nem mondja meg, hogy mit csinálj. Nem megoldást ad, hanem teret biztosít a gondolkodásra. Kérdez, tükröt tart, visszajelez és finoman feszegeti a határaidat, amíg rá nem látsz arra, amit eddig nem mertél meglátni.  A coaching a jelenből a JÖVŐ visz. Nem a múltat elemzed, hanem a céljaidat teszed világosabbá. A coach egyértelműen abban segít, hogy tisztán láss, és ne más válaszait kövesd, hanem megtaláld a sajátodat. És FONTOS: NEM KELL értenie a coachnak a te szakterületedhez. 

 

2. A második a mentor, aki már járt azon az úton, amin te most indulsz el. A mentor nem elméletet tanít, hanem tapasztalatot ad át. Ő nem okosabb nálad, csak ELŐTTED jár pár lépéssel. Nem oldja meg a helyzetet helyetted, hanem megvilágítja az ÚT addig a pontig, ameddig ő már eljutott. Megosztja a hibáit, felismeréseit, tanulságait, és közben azt tanítja, hogy a siker nem recept, hanem út. Időt és szakértelmet nyersz egy mentor által, és egy külső nézőpontot, ami a vakfoltjaidra rávilágít. Én is ezért fizettem ennyit mentorálásra.  Nem instant válaszokat akartam, hanem gondolkodásmódot. Olyat, ami megtérül, nemcsak anyagilag, hanem emberileg is.

 

3. A harmadik a tanácsadó, aki megmondja, hogy mit tegyél. A tanácsadó alapvetően elemző típus. Kívülről néz rád, a rendszeredre, az üzletedre és DIAGNOSZTIZÁL.  Érzelemmentesen. Megmondja a lépéseket, mit hogyan, mikor tegyél. Nem érzelmi támogatást ad, hanem STRUKTÚRÁT és STRATÉGIÁT. Gyengébb tanácsadók csak tanfolyami anyagot adnak le, a profik viszont más területeken szerzett tapasztalattal is rendelkeznek. Egy tanácsadó olyan, mint egy orvos. Pontosan tudja, hogy hol fáj és milyen gyógyszert írjon föl. De a gyógyulni akarás már rajtad múlik.

 

4. Aztán itt van a terapeuta, aki visszavisz, hogy végre tovább tudj lépni. A terapeuta nem előre visz, hanem visszakisér oda, ahol valami eltört.  Nem célokat tűz ki, hanem gyógyulást hoz. Segít megérteni, feldolgozni, elengedni. Mert ugye, „Ha a múltat nem zárod le, akkor a jövőben sem tudsz szabadon lépni.” Ez az életfilozófiája. A terapeuta megtanít újra bízni önmagadban és az életben. 

 

5. És itt a legutolsó szerep a szponzor, aki ajtókat nyit és a nevét is adja melléd. Erről beszélnek a legkevesebbet. John Maxwell „A vezető legjobb befektetése” című könyvében azt írja, hogy a vezetők akkor nőnek igazán nagyra, amikor túllépnek a mentori szerepen és szponzorrá válnak.  Egy mentor ugye tanácsot ad, de egy szponzor AJTÓT NYIT. Ő nem csak hisz benned, hanem beleteszi a saját nevét, a reputációját és a kapcsolatait is a sikereidbe. Egy szponzor azt mondja, hogy „Itt a lehetőség, Gyere, most rajtad a sor.”

 

Sylvia Ann Hewlett a következőket írta: „Ki drukkol a sikereidért? Ki áll mögötted? Ki hirdeti, hogy te is beszállsz a versenybe? Nagy eséllyel ez nem a mentorod, hanem a szponzorod.”

Még egyszer, hogy tisztán megmaradjon.

A coach segít megtalálni a válaszaidat. Nem ad receptet, hanem kérdez és tükröt tart.

A mentor megmutatja az utat, amit ő már bejárt. Tapasztalatból tanít és támogat.

A tanácsadó megmondja, hogy mit tegyél, elemzi a helyzetet és konkrét megoldásokat ad.

A terapeuta segít begyógyítani a múltat, hogy újra tudj építkezni.

És végül a szponzor egy speciális mentor szerepben ajtót nyit. Ott áll mögötted, amikor átlépsz rajta. Mindegyik szerepnek megvan a helye az életben. Más időszakban, más-más kérdésekre adnak választ.

Én életemben, különösen az elmúlt években több 10 000 dollárt fizettem mentorálásra. És őszintén mondhatom, minden egyes dollár MEGTÉRÜLÉS. Nem azért, mert a mentoraim tökéletesek voltak, hanem azért, mert mindegyikük új szinthez segített hozzá a saját területén. Tanácsadásra alig költöttem. Valahogy ez nem az én világom. Egy tanácsadó megmondja, mit tegyél. Én viszont mindig meg akartam érteni, hogy miért teszem, amit teszek.

Terapeutánál is jártam néhányszor, de nem sokszor. Nem azért, mert nem hiszek benne, hanem azért, mert nem szeretek a múltban élni. Nekem az előretekintés a természetes üzemmód, nem a visszapillantó tükör. De mindegyik szerepnek volt helye az utamon. Másképp, máskor és más okból.

És térjünk vissza az elejére. Mi tesz hitelessé valakit? A mentor ugye nem az, aki okosabb nálad, hanem aki ELŐTTED jár, aki már MEGFIZETTE AZ ÁRÁT a tapasztalatnak, és most segít, hogy te gyorsabban juss előre. Ezért nem lehet hiteles pénzügyi mentor az, aki maga is anyagi szűkösségben él. Nem azért, mert nem jó ember, hanem mert nem onnan beszél, ahova te tartasz. A mentor nem a MIT tanítja, hanem a hogyan gondolkodj szintjét tanítja. És ez csak annak megy, aki már bebizonyította az életében, hogy képes volt más eredményt is teremteni. A tapasztalat mindig drágább, mint az elmélet.

Én ezért költöttem a legtöbbet mentorálásra, mert olyan emberektől akartam tanulni, akik már ott járnak, ahova én tartok. Nem inspirációra vágytam, hanem IRÁNY. Nem tanácsokra, hanem TAPASZTALAT. Mert a tapasztalat ára bár magas, de a MEGTÉRÜLÉS is az.

Zárógondolatként mégegyszer:

1. a coach segít megtalálni a válaszaidat. 2. A tanácsadó megmondja, hogy mit tegyél. 3. A terapeuta segít begyógyítani a múltat. 4. A mentor megmutatja az utat, amit ő már bejárt. 5. A szponzor pedig ajtót is nyit, és ott áll mögötted, amikor átlépsz rajta.

Ha te magad vezető vagy, akkor ne állj meg a mentorálásnál. Légy szponzor, mert a legnagyobb vezetők nem csupán tanítanak, hanem lehetőségeket teremtenek.

Ugye érted már, hogy miért nem lehet hiteles valaki, mint mentor, ha nem ott jár még, ahova az ő területén el akarnak jutni az ügyfelei?