Azt gondolom, hogy fontos megérteni az élet folyamatait, hogy magabiztosan tovább lépjünk azon az úton, amin járunk. Nekem ez az út a tanítói út. Van akinek más. De a megértés a kulcsa a boldogságunknak és talán az élet igazi értelme is egyben.

A megértéshez nagyban hozzásegít, ha tudjuk, az univerzum törvényszerűen működik. Van egy univerzális törvény, ami a teremtés egyik törvénye, de elég ritkán beszélünk róla. Ez a ritmus törvénye. Annyira egyértelmű, annyira nem kell túlmagyarázni, mégis sokszor vétünk ellene.

Minden univerzális törvény VAN. Nem mi hoztuk őket létre. Nagyon erősek. Ha vétünk ellenük, annak következményei vannak. Az univerzális törvények valójában nem büntetnek, csak következményekkel járnak, de bizony sokszor úgy tűnhet nekünk, hogy büntetnek.

A helyzet az, hogy a Ritmus Törvénye kimondja, hogy egyszer fenn – egyszer lenn. Az élet egy inga. Nem tudod az ingát folyamatosan az egyik véghelyzetben tartani. Mindig van idő, amikor minden működik, és törvényszerű az is, amikor semmi sem működik, vagy legalábbis úgy tűnik, hogy minden összeesküdött ellened.

Tanulmányozva ezt a törvényt, levontam következtetésként: Nem szabad berendezkedni egy olyan élethelyzetre, amikor minden működik. Mert ez NEM természetes. Ez nem TUD így maradni. Valami el fog romlani, valami le fog csökkenni, valami elkezd majd visszafelé menni, ami addig emelkedett. EZ a törvényszerű.

Nem lehet semmit egy kilengési végállapotban tartani az idők végtelenségéig. Bár a trend az, hogy az univerzumban a spirit, a teremtő szellem folyamatosan arra törekszik, hogy kiterjedjen, és egyre teljesebb kifejezési formára juttassa magát, a Ritmus Törvénye ezt azért befolyásolja, és beletesz ebbe egy hullámzást, úgymond rászuperponálódik egy kisebb amplitúdójú rezgés egy emelkedő trendre.

Ha nagyon magasra akarunk kerülni, ezek az amplitúdók növekednek, és mielőtt óriási magasságokba szárnyalnánk, óriási mélypontokat élhetünk meg. Kiyosaki a híd alatt aludt jóformán, mielőtt megírta a Gazdag papa bestsellerét, de így volt ezzel Colonel Sanders is, akinek csak az 1067-ik étterem fogadta el a rántottcsirke receptjét. Mindketten túllendültek a mélypontokon, de meg kellett élniük a mélységeket. A napkelte előtt a LEGSÖTÉTEBB az éjszaka.

Amikor az inga egyszer kilendült az egyik irányba, elérte a végpontját és visszaindul, ott nem szabad ellenállnunk, mert minél inkább ellenállunk, annál nagyobb erőt kell kifejtenünk, és egy ponton ez az ellenállásból fakadó teher akár halálos is lehet. Ha viszont engedjük az ingát lengeni, akkor be kell néha vallani, hogy nekünk sincs tökéletes receptünk a szigorúan monoton növekedésre. Nem is lehet. Szigorúan monotonon csak a matematikai függvények növekednek, mint az x négyzet, vagy x az n-ediken, nem a földi organizmusok, mint mi. A fák is lehullajtják a leveleiket télen.

A Ritmus Törvénye ragaszkodik az ingajárathoz. Nem rendezkedhetsz be arra, hogy csak egy növekedni fogsz. El kell ismerni, hogy az élet része, hogy időnként elkönyveljünk veszteségeket. Ettől még nem szabad, hogy úgy érezzük, kötelező fenntartanunk egy olyan képet, ami szuperhősként ábrázol minket, akinek nincsenek mélypontjai és minden csatát megnyer. No one can win it all. Senki sem nyerhet meg minden csatát.

Sok embert láttam közelről aki úgy érezte, fenn kell tartania a szuperhős státuszt, akkor is amikor az inga lefelé lendült. Nem állt félre az inga útjából, és ez a vesztét jelentette. Jó rádöbbenni az igazságra. Jó felfedezni azt, hogy a tanítások igazak. És azt is jó megélni, hogy minden értünk történik. Amikor elvesztesz a környezetedből értékes embereket, mert nem működnek harmóniában az univerzális törvényekkel, az is érted történik. Üzenet értékű. Nem jó és nem rossz. Csak van. Arassuk le belőle azt, ami jó, a többit pedig bocsássuk meg.

Ismerd meg az univerzális törvényeket és kerülj velük harmóniába.