Számtalan technikát oktatnak a guruk, hogy hogyan tegyél szert ilyen vagy olyan szakértelemre, ami ahhoz kell, hogy az életben boldogulj. Én rabja voltam annak a gondolatnak, hogy minél több ilyen tudáshoz jutok, annál sikeresebb lesz az életem. Nem vettem észre, hogy ez abból a gondolkodásmódból jött, amit az iskolában tanultam. Ezt a fajta viselkedést az iskola komolyan díjazta, és be is véste ezáltal a fejembe, hogy ezt a modellt érdemes követni.

Az élet persze egész másképp működik.

Most így 50 felett jutottam el oda, hogy nagyon világosan látom, mi az ami számomra a boldogságot elhozza. Természetesen ebben benne van a fejlődés iránti vágy, és az eredmények elérésének a tudománya, de ugyanígy megtalálható benne az élet élvezetének a művészete is. Ez a két dolog, mint yin és yang egészíti ki egymást. Rá kellett jönnöm, hogy nem tanítják az iskolában, de még a speciális képzéseken sem azt, hogy hogyan vagyok képes a leginkább megteremteni azt a világot, amit szeretnék, és hogyan tudom mindezt boldogan megtenni.

Olyan érzésem van, mintha a világ azzal a paradigmával rendelkezne, hogy a szenvedés, az áldozat, a fájdalom, a nehézségek elviselése egy kötelező dolog lenne, minden sikeres ember számára. Nem mondom azt, hogy ez nem így van, de úgy gondolom, a legnagyobb munkát abba érdemes befektetnünk, hogy a saját működésünket megértsük.

Azért vagyunk boldogok, mert ott van bennünk a boldogság érzése. Lehet, hogy ezt egy ponton majd boltban megvehető tabletta formájában adják majd mindenkinek, de jelenleg még nem tartunk itt. Egyébként nem hiszem, hogy csak fizikai szubsztanciák által fenntarthatóan lehetnénk boldogok. Drogokat még sosem próbáltam, és sokszor azt mondják, hogy bizony azok jó megoldást nyújtanak erre, de nem gondolom ezt a megoldást FENNTARTHATÓNAK.

Szóval azért vagyunk boldogok, mert boldognak érezzük magunkat, és ez leginkább a gondolataink következménye. A boldogságunkat a gondolati képek határozzák meg, amik az elménk vetítővásznán tartózkodnak. Ez az én általam elfogadott és hirdetett igazság. És ez az az alaptétel, aminek alárendeltem a saját működésemet is. Ugyanis itt éreztem egy különbséget aközött, amit tanítottam és amit éltem.

Ezt már tanítom egy ideje, de a mindennapokban nem tudtam kellőképpen fegyelmezetten ÉLNI is. Amikor valamit tanítasz, de mást élsz, az se neked, sem a környezetednek nem jó. Egyrészt nem vagy önazonos, másrészt a környezeted is átvered. Rájöttem, hogy fegyelmezettnek érdemes lenni, amikor a boldogságról van szó. És elkezdtem betartani amit egyébként is tanítottam, de nem éltem.

Semleges helyszínről szemléltem a mindennapi önmagam. Nem húztam fel magam saját hülyeségeimen, vagy olyan dolgokon amire nem volt befolyásom. Amikor valami miatt betámadt egy negatív gondolat, kicseréltem gyorsan egy pozitívra. Ez volt a top prioritású cselekvésem. Minden nap fegyelmezetten követtem ezt a protokollt. Önszuggesztióval elárasztottam ez elmém pozitív inspiráló gondolati képekkel, napi több alkalommal. Ez nem ábrándozás volt, mert mindig ugyanazokat a képeket idéztem magam elé. Ez fegyelmezett időnkénti ismétlés, azt is mondhatnánk “deliberate practice”.

Anders Ericsson szerint a Deliberate Practice (szándékos gyakorlás) egy tudatosan felépített, célorientált gyakorlási módszer, amely a teljesítmény folyamatos fejlesztésére irányul. Magyarul „szándékos gyakorlás” kifejezésként fordíthatjuk le. Ez a megközelítés jelentősen különbözik a hétköznapi gyakorlástól, mert nem pusztán ismétlő tevékenységekre épít, hanem célzott, strukturált, és szakértői visszajelzéseket is igényel. A kiváló teljesítményhez a szándékos gyakorlás vezet, nem pedig az egyszerű ismétlés vagy az automatikus cselekvés.

És a gondolataim megzabolázásában bizony a kiváló teljesítményt tűztem ki célul. Természetesen a dolog működik. És ami a legjobb, a környezetem is visszaigazolja mindezt. El kell teljen valamennyi idő, hogy új idegpályák alakuljanak ki. De mennyire jó megalkotni egy happyness superhighwayt az elmédben! Van akinek ez szinte vele született adottsága, de a jó hír az, hogy fel is lehet építeni. Igen, idő. Igen, energia. Igen, fókusz, de elmondhatom: lassan fél éve azt tapasztalom, hogy napról napra egyre boldogabb, vagyonosabb és teljesebb életet élek.

A fa gyökerét táplálom és a gyümölcsök törvényszerűen jelennek meg. Nincsenek negatív gondolataim, amik huzamosabb ideig ott tudnának uralkodni az elmémben. Ugyanis jönnek a biztonságiak, és kidobják őket az objektumból. Az érzéseim a szenzorok, és mikor jeleznek, tudom, hogy betolakodók jutottak be, és ilyenkor azonnal lehetőségem nyílik őket kitoloncolni.

Jó érzés biztonságban tudni az elmémet. Én vagyok a biztonsági cég tulajdonosa is, meg persze az objektum is az én tulajdonomban van. De ez így nagyon jó. Te is képes vagy megvédeni az elméd a betolakodóktól. És ez a garancia arra, hogy a kincseid, a boldogságod, a megelégedettséged, a hálád, a szereteted biztonságban legyenek és lubickolj bennük.

Mindenkinek egy áldás leszel az életében, ha megvéded az elméd a negatív gondolatoktól!